„Na szia, mentő!” – ezzel az azóta emblematikussá vált mondattal vette kezdetét az a megható és példaértékű történet, amelyben egy négyéves kisfiú Budapesten életet mentett. Az eset országos figyelmet kapott, és nemcsak megható volt, hanem fontos tanulságokra is ráirányította a figyelmet, különösen a gyerekek vészhelyzetekre való felkészítésének jelentőségére. Cikkünkben ezt a kérdéskört járjuk körbe.
A fenti történet nemcsak megható, hanem tanulságos is, hiszen ráirányítja a figyelmet arra, milyen fontos, hogy a gyerekek alapvető ismeretekkel rendelkezzenek vészhelyzet esetén, tudják, miként lehet feloldani egy telefont, hogyan kell tárcsázni a 112-es segélyhívó számot, felismerjék, mi számít valódi vészhelyzetnek, és mi nem, valamint hogy ilyenkor igyekezzenek felnőtt segítséget keresni – akár egy szomszéd személyében –, és mindenekelőtt megőrizzék a nyugalmukat.
A szakemberek szerint a hasonló helyzetek szerencsés kimenetele érdekében már egészen kisgyermekkorban érdemes felkészíteni a gyerekeket az alapvető vészhelyzeti teendőkre.
Fontos, hogy be tudjanak mutatkozni, ismerjék a 112-es segélyhívó számot, és képesek legyenek elmondani, hol laknak, illetve röviden megfogalmazni, mi történt, hol történt és mi a probléma.
Bár sok gyermek magabiztosan használja a telefont vagy a tabletet mesenézésre, videókhoz vagy különféle játékos alkalmazásokhoz, egy éles veszélyhelyzet egészen más helyzetet teremt.
Ilyenkor nem feltétlenül eszköz kezelése a legfontosabb, hanem az, hogy a gyermek tudja, baj esetén segítséget kell hívni, és azt hogyan tegye meg. Ezért elengedhetetlen megtanítani számukra a segélyhívó funkció előhívását.
Ha többféle készülék van otthon, mindegyiken érdemes megmutatni a segélyhívás módját. Türelemmel, rendszeresen, és lehetőleg időről időre visszatérve kell gyakorolni, hogy a tudás valóban rögzüljön. Mindig jobb előre gondolkodni, mert vészhelyzetben akár egy gyermek lélekjelenléte is életet menthet.
SZFM