Nyári délután a Farkaserdőben vagy a Duna-parton. A vízparti padokon ülő emberek önfeledten tördelik a kenyeret, és boldogan dobálják a kacsáknak, récéknek, hattyúknak, kisebb madaraknak. A szárnyasok persze mohón kapkodnak minden falat után, ami szívet melengető jelenetnek tűnik, amiben mindenki jól érzi magát – egyedül csak a madarak nem.
Sokan nem tudják, hogy ez az ártatlannak hitt szokás Újpest vadvilágának is az egyik legnagyobb ellensége. A kenyér, amivel jó szándékból etetjük őket, valójában lassan betegséget, szenvedést és pusztulást hoz rájuk. A péksütemény tele van olyan adalékokkal és szénhidráttal, amit a madarak szervezete nem tud feldolgozni. Gyakran alakul ki tőle úgynevezett angyalszárny-betegség: ettől a fiatal kacsák szárnyai rendellenesen nőnek, és röpképtelenné válnak. Az emberi etetés másik nagy ára, hogy a madarak hozzászoknak a könnyű élelemhez. Nem tanulják meg, hogyan találják meg a természetes táplálékukat a nádasban, a vízben vagy a parti sávban. Így egy generáció alatt függővé válnak tőlünk, ami minden természetes ösztönüket elsorvasztja.
És ez csak a kezdet. A tóba hulló kenyérmaradék gyorsan rothad, oxigént von el a vízből, és elősegíti a tavak, folyóvizek algásodását, elmocsarasodását. Ha legközelebb Újpesten a Farkaserdő sétányán vagy a Népsziget közelében egy bűzös, zöldes vizet látsz, jusson eszedbe: sokszor épp a túlzásba vitt etetés áll ennek háttérben. A rendszeresen etetett madarak ráadásul ősszel sem indulnak el délre, mert azt hiszik, mindig lesz számukra elegendő kenyér. Amikor aztán beköszönt a tél, egyszerűen megfagynak vagy éhen pusztulnak.
A gond ott kezdődik, hogy a legtöbb ember szeretne jót tenni. Sarlós Dávid, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa sem véletlenül hívja fel újra és újra a figyelmet erre. Ő maga is látta Újpest több pontján, hogy a jó szándék ellenére mekkora kárt okoz a folyamatos etetés. „A madarak mindig a legkisebb ellenállás felé mozdulnak.” – mondja. – „Ha eléjük tesszük a kenyérkupacot, inkább azt választják a fehérjedús, természetes táplálékuk helyett. Ilyenkor a kicsiknek feltétlenül szükségük van a kukacok, hernyók által biztosított étrend áldásos hatásaira. Ha nem ezt követik akkor a fiókák izomzata visszamarad, és a kirepülésük után jóval kisebb lesz az esélyük majd a túlélésre.”
Talán meglepő, de a legnagyobb segítséget azzal adhatod, ha egyszerűen csak békén hagyod őket. A vadon élő szárnyasok nem szorulnak ránk évezredek óta pontosan tudják, hogyan találjanak maguknak táplálékot. Ha tényleg törődsz velük, ne a kenyérdarabokat szórd eléjük, hanem inkább oszd meg ezt az üzenetet, vagy támogasd a természetvédő szervezetek munkáját.
Újpest kacsái, récéi és hattyúi nem háziállatok, amiket etetnünk kellene. A természet nem kéri a kenyerünket – csak egy kis tiszteletet. És ha legközelebb a parton sétálsz, jusson eszedbe: néha azzal segítünk a legtöbbet, ha nem teszünk semmit.