Halálának hatvanadik évfordulóján emlékezzünk Esterházy Jánosra, aki a legnehezebb helyzetekben is ki tudta mondani ezt az egyszerűen bonyolult szót.
Az ő gerince viszont nem hajlott, sosem tűrte az elvtelen igeneket. Inkább egyedüli képviselőként mondott nemet a szlovák parlamentben a zsidók deportálásáról szóló törvény megszavazásakor, 1942. május 15-én, majd tetteivel is nyomatékosította ugyanezt a nemet: nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott, tömegével segítette át őket hamis útlevéllel a szlovák-magyar határon, ’44-ben pedig memorandumban tiltakozott Magyarország hitleri megszállása ellen. Kategorikus nemet mondott, sőt kiáltott a nácizmusra, a nyilas eszmékre, a koncentrációs táborokra, a háborúra.
Lelkiismeretének és kusza történelmi helyzetének köszönhetően, vagy inkább amiatt, már korábban is többször volt alkalma gyakorolni ezt a sorsfordító kifejezést. Nemet mondott a trianoni döntésre, utána nemet a határon túl rekedt magyar kisebbség jogainak tiprására, később a felajánlott miniszteri pozícióra Benes kormányában, majd Kassa visszacsatolásakor egy újabb nemet a Magyarországra költözésre, inkább maradt a kint ragadt magyarokkal, leginkább talán miattuk mondta ki legtöbbször ezt a szót.
A háború után a kommunizmusra sem bólinthatott egy igen kíséretében, a fasizmus kiszolgálásáért halálra ítélték, teljes képtelenség volt a vád, a büntetést később életfogytiglani börtönre változtatták. A mirovi politikai foglyok börtönében halt meg 1957. március 8-án, 56 éves korában.
Élete egy példaértékű nem volt a kisebbségek elnyomására, az ártatlanok üldöztetésére, az erőszakra, a folytonos ellenségeskedésre, a diktatórikus rendszerekre. Halálának hatvanadik évfordulóján emlékezzünk Esterházy Jánosra, aki a legnehezebb helyzetekben is ki tudta mondani ezt az egyszerűen bonyolult szót.
Juhász Mátyás