A Debrecentől kölcsönvett Balajti Ádám az újpesti közönség kedvence lehet – véli Kovács Zoltán, a lila-fehérek sportigazgatója. Ugyanakkor a korábbi válogatott futballista szerint az ifjú csatár esete is jól példázza, milyen problémák nehezítik a magyar futball felemelkedését.
A DVSC-TEVA kölcsönadta az Újpest FC-nek az U20-as világbajnoki bronzérmes Balajti Ádámot – a lilák sportigazgatóját, Kovács Zoltánt arra kértük, mint korábbi csatár, hasonlítsa önmagát az újonnan igazolt támadóhoz.
“Mozgékony futballista, képzettebb, mint én voltam – mondta Kovács Zoltán. – Nincs ebben semmi szégyen: én legfeljebb átlagosan képzett csatár voltam, soha nem voltam egy Gera Zoltán-típusú technikás játékos. Az akaratomnak, az erőszakosságomnak köszönhettem, amit elértem. Mondtam is Ádámnak: a képességei megvannak ahhoz, hogy közönségkedvenc legyen, az alázatán, a mentalitásán múlik, hogy sikeres lesz-e nálunk.”
Alighanem kevesen tudják, hogy Balajti Ádám visszatért Újpestre, hiszen ifjúsági labdarúgóként már volt a klub tagja, de aztán külföldre igazolt, a Laziónál is megfordult, aztán Diósgyőrben mutatkozott be az élvonalban.
“Sajnos, mondhatom, hogy a megszokott módszerrel kilopták Újpestről Ádámot – mondta a klubigazgató. – Amatőr szerződése volt, így a hatályos jogszabályok szerint el lehetett vinni, ilyen esetben ha a játékos valamikor profi szerződést kap, legfeljebb nevelési költségtérítéssel kárpótolják korábbi klubját. Mégis, ez a szisztéma tönkre teszi azokat, akik a nevelést komolyan veszik, áldoznak az utánpótlásra! Sportigazgatóként megdöbbenve látom, hogy tizenkét éves kissrácok meccsein több a megfigyelő, a menedzser, a jóakaró. Aki persze elsősorban magának akar jót, a gyerek érdeke jó, ha másodlagos – tucatjával viszik ki a gyerekeket, és ennek végül a magyar futball látja kárát.”
De ha a jogszabály szerint megtehető? Kovács Zoltán szerint ezt az áldatlan állapotot kezelni, valamiképpen rendezni kell, ugyanakkor a korábbi 20-szoros válogatott futballista szerint más problémák is nehezítik az utánpótlásképzést.
“Sok esetben tapasztaltam: a szülő saját pénzügyi gondjainak megoldását látja abban, hogy a fiából futballistát nevel – mondta Kovács Zoltán. – A szülő jobban akarja, hogy futballista legyen a gyerekből, mint maga a gyerek. Ezért vonzó szinte mindenkinek, ha külföldre csábítják akár tizenöt évesen is, hiába vannak előttünk a rossz példák. A nagy klubok utánpótláscsapatai sok gyereket elbírnak, de nagyon kevesen kapnak profi szerződést, és azok közül, akik tizenévesen kimentek, szinte mindenki hazajött. Csak erről általában nem tudunk: a távozásról mindenki hall, a kényszerű visszatérés mindig csendes…”
A sportigazgató saját tapasztalatára hivatkozva mondta, sokan összetévesztik a pénzkereseti lehetőséget a karrierrel, mert nem biztos, hogy egy kecsegtető anyagi lehetőség szolgálja a pályafutás sikeres alakulását.
“A fiatalok azt látják, mennyit keres Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo – fejtegette Kovács Zoltán. – De azt nem, hogy mennyi mindent meg kellene tenni azért, hogy valakiből ilyen sztár legyen. Nézze csak meg a magyar példákat: aki kint karriert csinált, nem gyerekként kelt útra. Király Gábor, Dárdai Pál, Dzsudzsák Balázs, Fehér Csaba, Gera Zoltán, Huszti Szabolcs, Juhász Roland, Lipcsei Péter, Lőw Zsolt, Sebők Vilmos, Szabics Imre, Vanczák Vilmos – akik megragadtak kint, mind éveket játszottak a légiós élet előtt az NB I-ben. Hajnal Tamás ment ki fiatalon, és csinált karriert, de kellett neki hat-nyolc év, míg igazán befutott, Rudolf Gergely is fiatalon ment ki, de az áttöréshez haza kellett jönnie… A szabályt erősítő kivételek közé tartozik még Szalai Ádám is.”
Mi a megoldás? Kovács Zoltán szerint a magyar klubok is tehetnek az ügyért, ha olyan képzési programot nyújtanak, amely felveszi a versenyt a külföldi lehetőségekkel, akkor a gyerek is, a szülő is látja: nem érdemes kimenni, ha nem jobb odakint. Másrészt a szövetség is a nevelőegyesületek segítségére lehetne abban, hogy a klubok megvédjék értékeiket.
“Mindig azt hallani, még mindig mennyi tehetség van – mondta a sportigazgató. – A magam példáján tanultam meg, hogy a tehetség önmagában semmire nem elég: hasonló képességű gyerekek közül a mentálisan erős, küzdeni jobban tudó, erősebb akaratúak érvényesülnek. És küzdeni nemcsak a pályán kell – ezért mondtam Balajti Ádámnak is, hogy tudom, a futballhoz kivételes érzéke van, de azt is, hogy a sikerhez elszántság és alázat szükséges…”
Szöveg: Nemzeti Sport / Somogyi Zsolt