Nyár, gyerekek, 1917.

  •  
  •  
  •  

Júniusban az a legjobb, hogy vége van a tanításnak. Várják már diákok, tanárok, jöhet a pihenés! Talán csak a szülők nem lelkesednek annyira: hol, mivel tölti a nyarat a gyerek?

Nincs új a nap alatt; téma volt az 1917-es helyi lapok hasábjain is e probléma. Foglalkozott vele az Ujpesti Hirlap is. Az Ujpesti Közlöny társlapjaként megjelenő újság, időről időre, a két fejlécet váltogatva, kisebb megszakításokkal több mint negyven esztendeig létezett. A magát társadalmi, szépirodalmi és egyesületi hírlapként jellemző kiadvány tulajdonosa és szerkesztője 1908 és 1919 között Tanács Dezső volt. Szerkesztősége a Szent István tér 6-ban, az Ujpesti Katholikus Kör helyiségében működött.

Június 11-én megjelenő számában sajátságos felhívást tett közzé az újság Az ifjuság és a mezei munka címmel. Pest megye alispánja rendeletben írta elő, hogy azokat a 14 éven felüli diákokat, akik mezőgazdasági munkában szeretnének részt venni, a tanintézetek írják össze és jelentsék be. A jelentkezőket a honvédelmi gazdasági tanács a közvetlen fizikai munka mellett, adatrögzítési feladatokkal is megbízta. „Az aratási munkákhoz szabadságolt katonák, munkásosztagok és más munkaerő nyilvántartási munkájával is alkalmas tér nyílik a tanulók számára.” A nyári pénzkereset segített a családoknak, a munka pedig a gazdaságnak: betakarítás idején minden munkaerőre szükség volt.

Egy héttel később igen nemes cselekedetre irányította az olvasók figyelmét a szerkesztőség egyik cikke. Pápay Géza a Könyves Kálmán Gimnázium német-, görög-latin szakos tanára visszatért több hetes útjáról, mellyel tüdőbeteg és vérszegény újpesti gyerekek ingyenes gyógyüdültetésének megszervezését vállalta. Kezdeményezése nem várt nehézségekbe ütközött, több felvidéki településen járt sikertelenül. Talán a háborús gondok indokolták első sorban, hogy nehezen talált befogadóra. Végül Szomolnok (ma: Smolnik), egy szép szepesmegyei bányaváros vállalta a diákokat egy egész hónapra. „Pápay tanár eléggé nem méltatható, dicséretes buzgalmat fejtett ki, amíg megtalálta ezt a kies fekvésű, régi kis bányavárost, melynek aranyszívű társadalma nemcsak megértéssel, de tárt karokkal és igazi magyar vendégszeretettel fogadja az üdülni vágyó 35 diákgyereket, akiknek kényelmes és ingyenes otthont bocsájt rendelkezésükre.” E jó levegőjű, hegyvidéki település Rozsnyótól 25 km-re, a hasonló nevű folyócska partján fekszik. Dús rézbányáinak köszönhetően 1327-ben Károly Róberttől önálló bányavárosi jogot kapott. Emellett 1872-ben alapított dohánygyára Európa hírű szivarokat gyártott. 1910-ben lakosságának többsége németajkú volt, jelentős magyar kisebbséggel. A nagylelkű tanár úr vezetésével 1917. június 27-én indult a csoport egy minden valószínűség szerint felejthetetlen nyaralásra. Lehet, hogy valamelyik újpesti család ma is őriz emléket a szép üdülésről a nagyapa, nagymama gyermekkorából…

Kép: képeslap Szomolnokról az 1910-es évekből.