Életének 78. évében elhunyt az imádott édesanya és Újpest szeretett pedagógusa, Pagonyi Katalin. Nem túlzás, hogy a Pécsi Sebestyén Ének-zenei Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanárnőjét mindenki szerette: szülők és gyerekek egyaránt szívükbe zárták a mindig kedves, megértő és következetes magyartanárnőt, aki 1979-től egészen nyugdíjba vonulásáig, 2008 februárjáig dolgozott az újpesti intézményben. A legendás pedagógus kimagasló munkájáért korábban kiérdemelte a Pécsi–díjat és az Újpest Gyermekeiért Díjat.
Pagony Katalin
„Halála mindannyiunkat lesújtott, értetlenül állunk előtte. Sokunknak könny szalad a szemébe, ha rá gondolunk” – osztotta meg érzéseit az Újpesti Naplóval Horváth Erika, az intézmény igazgatója. Pagonyi Katalin rendkívül gyerekcentrikus pedagógus volt – tette hozzá. „Szerette, támogatta a gyerekeket, megértette a problémáikat. Mindenkihez volt egy kedves szava, s rendkívüli empátiakészség jellemezte. Szakmailag is kiváló pedagógus volt, a legjobbak között tartották számon osztályfőnökként. Tanítványait rendszeresen motiválta, felkészítette a kerületi és a fővárosi versenyekre.”
Pagonyi Katalin az egyetem elvégzése után került Újpestre, és nyugdíjazásáig városunkban dolgozott. Összesen két munkahelye volt: 1969-től 1979-ig a Langlet Valdemár utcai iskola, majd 1979. december 1-jétől egészen nyugdíjazásáig az akkori Komját Aladár utcai, mai nevén Pécsi Sebestyén általános iskola tanára volt. Kezdetben magyar nyelvtant és irodalmat, valamint orosz nyelvet tanított, ő irányította az orosz nyelvi, az osztályfőnöki, később pedig a magyar nyelv- és irodalom munkaközösséget. Kollégáival évtizedeken át szervezte a vándortáborokat. „A tanári kar legendás alakja volt, segítette a többieket, a fiatalok beilleszkedését pedig minden erejével támogatta. Bár tőlünk ment nyugdíjba, sosem szűnt meg kapcsolata az iskolánkkal. Rendszeresen eljött a rendezvényeinkre, és saját készítésű mézeskaláccsal ajándékozta meg a tanárokat a pedagóguskarácsonyokon. Felfoghatatlan a veszteség, mindig a pécsis közösség tagja marad” – emlékezett a legendás pedagógusra Horváth Erika igazgatónő.
Egykori munkatársnője és barátja, dr. Locsmándi Miklósné Várady Klára rendkívül szoros kapcsolatot ápolt Pagonyi Katalinnal. A Pécsi Sebestyén volt igazgatónője sosem felejti el a közös szorgos munkanapokat, az együtt megtett sétákat és a beszélgetéseiket. „Nagyon szoros lelki szállal kötődtünk egymáshoz, amely nem sokszor adatik meg az életben. Bármiről esett szó, Kati mindenben partner volt: imádta a kultúrát, a színházat, a zenét és az olvasást. Sosem hagyta volna ki a napi egészségügyi sétáit, sokszor több kilométert is gyalogolt.”
A korábbi igazgatónő elmesélte, oroszlánrésze volt abban, hogy Pagonyi Katalin végül a Pécsi iskolában horgonyzott le. „Úgy ismertük meg egymást, hogy helyettesíteni jött az iskolánkba. Engem szinte azonnal levett a lábamról a végtelenül nyugalmas, barátságos és kedves személyisége, úgyhogy Átcsábítottam hozzánk, és hosszú évtizedekig ültünk egymás mellett a tanáriban” – mesélte dr. Locsmándi Miklósné Várady Klára. Azt is hozzátette, bár a három gyermeke közül két gyermeke is a Pécsibe járt, Katalin mégsem volt elfogult édesanya, sohase kért protekciót gyerekei számára. „Hosszú pályafutásom során ő volt az egyetlen olyan pedagógus, akinek sem szülővel, sem gyerekkel, sem kollégával nem volt konfliktusa. Sosem tűnt el a derűs mosoly az arcáról, s bár nagyon szigorú is tudott lenni, sosem a rosszindulat, hanem a következetesség vezérelte.”
Az igazgatónő azt a történetet is megosztotta, hogy kisebb csodát tett egyszer egy diszlexiás gyerekkel a magyartanárnő. „Egyik anyukától hallottam vissza ezt a történetet. A fia annyira szenvedett a versmondástól, hogy képtelen volt kiállni az osztály elé szavalni. Erre Kati néni kézen fogta, és szünetben négyszemközt, az üres osztályban kérdezte ki a verset a kisfiútól, aki természetesen ötöst kapott. Ilyen volt ő: egy lehetetlent nem ismerő pedagógus.”
Pagonyi Katalint május 10-én, 12 órakor a veresegyházi református temetőben kísérik utolsó útjára.
BJ