A fiatal újpesti szobrász: Tóth Dávid készíti az önkormányzat megbízásából Kelemen Gyula, az 1956-os Nagy Imre kormány egykori miniszterének, a Magyar Szociáldemokrata Párt főtitkárának bronz szobrát. A tervek szerint néhány hét múlva, május elején, a Tulipánkertben felavatandó alkotás rajzos terve majd makettje a megrendelő újpesti önkormányzat és a köztéri szobrokat a fővárosban zsűriző és elfogadó Budapest Galéria szakembereit is meggyőzte már.
Így a szobrász, számtalan szabadtéri kompozíció alkotója, szabad utat kapott a megvalósításhoz. Elkészült az agyagból készült, eredeti méretű alkotás, amellyel Tóth Dávid szobrászművész Nógrádverőcén lévő műtermében a Budapest Galéria bírálóinak jelenlétében tárult elénk.
A kora tavaszi fény beáramlik a műterem ablakain és a nylontakarót leemelve zöldes-barnás színbe burkolja a kerti padon ülő szoboralakot. A makett néz vissza ránk most már többszáz szoros nagyításban, életszerűen. Az agyagszobor a bírálóira vár, akik minősítik azt, amit egy művész megálmodott, majd megformált. A padon egy öltönyös, nyílt tekintetű, jóvágású, Kelemen Gyula arcvonásait viselő öltönyös úr szemléli a körülötte lévő világot, most még a műterembelsőt és bennünket. Előttem a nagy lehetőség, hogy felismerjem azt a”bácsit”, akit óvodás koromban lakásunk emeleti ablakából látnom kellett, amikor az udvaron sétált,ült, olvasott. Nem az én hibám és nem is a szobrászé, inkább az időé, hogy nem megy… Abban biztos vagyok: az idős újpestiek közül többen felismerik majd kit ábrázol a szobor… .
Kiszáradás ellen vízpermettel védi az alkotója. A fotogén arcot minden oldalról megörökíti kollégám. Nekünk tetszik, de ez még vajmi kevés, bármennyire is a remélhető újpesti véleményt formájuk meg. Érezhetően feszült maga a művész is, pedig zömében biztos a dolgában. Tóth Dávid úgy fogalmaz: a kéz megformálásánál érez valamit… Mi oldani próbáljuk: Lehet, hogy azt mondják majd Kelemen Gyula ne a bal lábát vesse át a jobb combján, hanem fordítva és fordítsa hátra a fejét, mintha onnan szólnának hozzá… Nem , ez már nem történhet meg, de a bírálók „kivesézhetik” a művet…
Mivel az életnagyságú agyagszoborral nem mászkálhatnak a művészek a zsűrihez, a zsűri megy az alkotókhoz. Tóth Dávid esetében a Nógrádverőcei domboldalra kell eljutniuk. A szolgálatkész művész terepjáróval fuvarozza fel a vendégeket a kocsideréknyira kimélyült párszáz méteres földúton. .
Szöllősy Ágnes és Illyés Antal a Budapest Galéria szakemberei a műterem ajtaján belépve egy szemvillanásnyi idő alatt befogadják az alkotást. Nem is tudják titkolni: elégedettek az összhatással. Együtt szemléljük a káposztásmegyeri tulipánkertről készül felvételeket, a maketteket, hová is kerül a szobor, milyenek lesznek a fényviszonyok, és a térben hogyan helyezkedik majd el a műalkotás. Előkerülnek azok a fényképmásolatok, amelyek fellelhetők voltak a megmintázandó Kelemen Gyuláról. A zsűri örömmel szemléli az alkotást, a szobor megtalálta helyét a padon, szép az arca, a tartása -mondják és fogalmazzák a bírálati jegyzőkönyv sorait. Illyés Antal az összekulcsolódó kézen talál apróbb igazítani valót, és a cipőfűzőt „húzná ki” a cipőből, azaz szimbolizálná. Nagyjából ennyi az észrevétel, és a jegyzőkönyv is úgy zárul, hogy eme észrevételekkel javasolt módosítások után remek portrészobor készül, és örömmel ajánlják az elkészítését. Nem hagyják ki a gesztus értékű megjegyzést is: gratulációjuk nemcsak a művésznek szól, hanem a megrendelő, a köztéri szobor költségeit vállaló önkormányzatnak is. A zsűri véleménye megnyugtató Tóth Dávid szobrásznak is. Látja már a következő mozzanatot: a bronzszobor öntésének mozzanatait, s talán a május elejei ünnepnapot is.