A saját lakással rendelkező újpestieknek háztartásonként évi 30 ezer forintba kerül a mára elavult bérlakás-rendszer fenntartása. A tarthatatlan állapoton változtatni kíván az önkormányzat – mondta az Újpesti Naplónak Nagy István népjóléti alpolgármester. Ahhoz, hogy a bajba jutott bérlőknek személyre szabott megoldásokat találjanak, első lépésként felmérik a lakhatással kapcsolatos elvárásaikat, problémáikat.
– Tervez-e változtatásokat az önkormányzat az újpesti bérlakás rendszerben?
– Újpest Önkormányzata a lakásgazdálkodás felülvizsgálatát tervezi egy igazságosabb és hosszú távon is fenntartható rendszer kialakítása érdekében. Jelenleg mintegy 2600 lakás van a kerület tulajdonában, ennek több mint 90%-át szociális alapú lakbér előírásával adjuk bérbe. A bérleti díj kategóriájának megállapítása ma független a bérlők szociális és vagyoni helyzetétől, ezt csak a lakás bérbeadásakor vizsgáljuk, a később bekövetkező változások a lakbérre nincsenek kihatással. Fogadóóráimon gyakran szóvá teszik, hogy ezzel a díjszabással a jómódúakat aránytalanul segítjük, míg a valóban rászorulók támogatására nem marad forrás.
Ugyanakkor a lakások fenntartása, üzemeltetése a kerület számára lényegesen többe kerül, mint a beszedett lakbér és különszolgáltatási díj, ezért a lakáságazat veszteséges. A több év alatt felhalmozott, és sokszor a több millió forintot is meghaladó tartozások miatt ez az elavult bérlakás-rendszer évente közel egymilliárd forintjába kerül az adófi zetőknek, ami azt jelenti, hogy körülbelül 30 ezer forintot visz el minden saját lakásban élő újpesti háztartástól.
Tovább növeli a problémát, hogy a bérlők jelentős része olyan lakásban él, amelyet – legalábbis a példák ezt mutatják – jövedelméből nem képes fenntartani, így még a jelenlegi bérleti díjak mellett is több százmilliós kintlévőségei vannak az önkormányzatnak, az engedményezett távhődíj követelésekről nem is beszélve.
– Milyen mértékben tekinthetők felelősnek a bérlők a kialakult helyzetért?
– A bérlők között sajnos sokan vannak olyanok, akik visszaélnek a helyzettel, nem fi zetnek, nem tartják be az együttélés szabályait, mindezt annak ellenére, hogy az önkormányzat több mint három éve nem emelte a lakbért. Nyilvánvaló, hogy új, átlátható és rugalmas bérlakás-rendszerre van szükség, amely hosszú távon csak abban az esetben tartható fenn, ha sikerül elérni, hogy a bérlőink valóban a teherbírásuknak megfelelő ingatlanokban lakjanak, és azért a teherbírásuknak megfelelő lakbért fi zessenek.
– Mi lesz a változtatás fő iránya?
– A jelenlegi viszonyok kikényszerítik, hogy a szociális alapú bérbe adás mellett kialakítsunk egy, a piaci viszonyokhoz jobban közelítő díjszabást is. Ennek egyik eszköze vagy következménye a lakásmobilizáció lehet. Célunk, hogy fenntartható lakást biztosítsunk azoknak, akik – a felnőtt gyermekeik elköltözése, haláleset, válás vagy más ok miatt – egyedül maradtak a nagy vagy magas költségű lakásukban, ezzel megmentve őket az eladósodástól, a kilakoltatástól, a hajléktalanná válástól. A másik oldalról pedig szeretnénk kielégíteni azok igényét, akik – bár fenn tudnának tartani nagyobb lakást is – kis bérleményben szűkösen élnek, és tőlünk várják a megoldást.
– Milyen konkrét lépésekre számíthatnak a bérlakásban élők?
– Ahhoz, hogy ezeket a problémákat kezelni tudjuk, átfogó felmérést készíttetünk a bérlakásokban élőkről. Megbízott munkatársaink egy kérdőívvel végigjárják valamennyi lakásunkat, amelynek révén rákérdezünk a bentlakók lakhatással kapcsolatos problémáira, elvárásaira. Így többek között arra is, hogy jövedelmükből képesek-e előteremteni a rezsiköltségeket, fenn tudnának-e tartani jobb minőségű, nagyobb lakást vagy kisebbre lenne szükségük. A kérdőív – a lakástörvény és a fővárosi önkormányzat vonatkozó rendelete alapján – a szociális alapú lakbér meghatározása szempontjából legfontosabb tényezőket tartalmazza, célja egy statisztikai adatgyűjtés, a rendszerben rejlő tartalékok felmérése. Ehhez várjuk a szociális bérlakásban élők együttműködését.
– U. N.