Kaptunk egy lehetőséget, hogy cirkuszba mehessünk – szólt az osztályfőnök. Csodálkoztunk egy kicsit. Cirkuszba? Rómeó és Júliára? És még drogprevencióra is?
Régen jártunk a Fővárosi Nagycirkuszban, talán még alsó tagozaton. Meglepetés volt, hogy szinte a Lázárosokkal telt meg a fölső lelátó. Felcsendült a zene, mely már az első pillanatban nagyon magával ragadó volt. A zene mellé a látvány kínált nem mindennapi élményt. Az artisták a trambulintól a kötélen keresztül, a szalagokon való fantasztikus mozgásokkal, mutatványokkal kápráztattak el bennünket. Sokszor egy-egy jelenet és akrobatikus mutatvány után nagy tapssal és üdvrivalgással köszönte meg a közönség a produkciót. Kicsit ismernünk kellett a történetet ahhoz, hogy megértsük, amit láttunk. De maga a látvány is fantasztikus volt – a történet nélkül is.
A műsor ötven percig tartott, de mi ott maradtunk az azt követő drogprevenciós előadáson is. Az előadó Marosi Antal volt, aki megkérte a két művészt, akik a főszerepet játszották, hogy egy rövid jelenetet ismételjenek meg fent a levegőben.
A jelenet után megkérdezte az előadó, hogy kinek mi jutott az eszébe. Volt, aki a szerelmet, volt, aki a féltést, volt, aki az odafigyelést olvasta ki ebből a pár percből.
Az előadó (aki nyomozótiszt volt, mint elmesélte) ebből a jelenetből vezette le egy kivetítőn keresztül, hogy mi játszódik le az agyban az „öröm” központban. Az élet minden pillanatából hozott példákat, jót és rosszat is, és így próbálta a mi nyelvünkre lefordítani mindazt a problémát, amelyet a drogok okozhatnak.
Nagyon érdekes és izgalmas előadás volt. Más volt, mint amit eddig hallottunk az iskolában, akár az osztályfőnöktől, akár a rendőrségi előadóktól, de ezért volt nagyon érdekfeszítő. Kellemes és hasznos délutánt tölthettünk el a Cirkuszban. Köszönjük!
Egy nyolcadik osztályos tanuló