Különleges eseménynek adott otthont az UTE jégcsarnoka. A Magyar Speciális Olimpia Szövetség bemutatót és műkorcsolya versenyt rendezett, amelynek cseppet sem titkolt célja volt, hogy kerületünkben is szeretnék megteremteni a fogyatékkal élő gyermekek számára a sportolási lehetőséget, mert bizony a tapasztalatok szerint Újpest egyelőre fehér foltnak számít. A rendezvényt és a számtalan ügyesebbnél ügyesebb korcsolyást látva leszögezhetjük, felemelő és igen felelősség teljes dolog a fogyatékos gyerekekkel foglalkozni.
Az UTE jégcsarnokába mondhatni könnyen jutottak be a sportolók, hiszen amikor a szervezők megkeresték a csarnok vezetőjét, a sokszoros válogatott hoki legenda azonnal rábólintott a kérésre.
– Nem hezitáltam, mindössze annyit kértem, hogy egyeztessünk időpontot, hogy ne ütközzön a gyerekek versenye a mieink edzésével – jelentette ki Ancsin János. – Úgy gondolom, kutya kötelességünk volt a segítség nyújtás, öröm volt nézni a gyerekeket, a botladozóktól egészen a profikig. Ha csak rajtam múlna, máskor is szívesen látnánk a gyerkőcöket.
A megnyitón, mert ilyen is volt, az UTE igazgatója üdvözölte a résztvevőket. Őze István szintén segítségéről biztosította,kijelentette, mindig kedves vendégnek tekinti őket az újpesti sporttelepen.
Miközben a versenyzők készülődtek, a jégen parádés bemutatót láthatott a nagyérdemű közönség. Ugyan nem voltak sokan, a lelátót sem szedték szét, de akik kilátogattak a csarnokba, nos ők nem csalódtak. A megnyitót követően a „Jeges vegyes Novisz csoport” formációs gyakorlatot mutatott be, a szinkron korcsolyázás minden trükkjével fűszerezték a programjukat.Szépen lassan aztán sorra kerültek a főszereplők is, a gyerekek. Kezdték a legapróbbak, akik már akkor tapsra ragadtatták a közönséget, ha nem pottyantak a fenekükre a csúszós jégen. Persze,akadtak ügyesebbek is, akik már műkorcsolyázásra is hasonlító gyakorlatot mutattak be.
– Rengeteg türelem és még több munka szükségeltetik ahhoz, hogy egy-egy gyereket a jégre küldhessünk – mondta Vass Mária, az egyik szervező. – Most, mutatott a pályára, a kezdők ügyességi versenye tart, de néhány perc múlva jönnek a nagyobbak, az ügyesebbek, akik már nemzetközi versenyeken is bizonyították tudásukat.
És, a szervező nem túlzott, mert valóban láthattunk olyan gyakorlatot a profibbaktól, hogy a néző csak dörzsölte a szemét, majd nem maradt más választása, vérvörösre tapsolta a kezét. A jégen közben egy olimpiai bajnok parádézott, Árok Csaba kápráztatta el a nem létező pontozókat és az egyre gyarapodó nézőket. Csaba Idahoban, a tavalyi speciális olimpián állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára, és a kűrjét látva ezen senki sem csodálkozott.
– Sokat kell gyakorolni, aztán már könnyen megy a dolog – mondta az olimpiai bajnok. – Én nagyon szeretek edzeni, sokszor már túl sokat is tréningeznék. De, akkor jön az edző és leparancsol a jégről.
– Nem izgulsz, ha versenyezni kell?- kérdeztük.
– Inkább megnyugszom, ha rálépek a jégre – válaszolt. – Olyan sokat gyakorolok, hogy nincs mitől tartanom.
A versenyt és a pazar kűröket a palánkon kívülről szurkolta végig dr. Jády György, az MSOSZ országos igazgatója. Nem titkolta, nagyon büszke a „gyerekeire”, de mégis egy köszönettel kezdte a beszélgetést.
– Köszönettel tartozunk az UTE-nak, Őze úrnak és Ancsin Jánosnak, hiszen, ahogyan mondani szokták, nélkülük ez nem jöhetett volna létre. Nekik nem kellett elmondani, hogy milyen nagy szüksége van az értelmileg sérült gyermekeknek és felnőtteknek arra, hogy ők is lehetőséget kapjanak a sportolásra – kezdte Jády György.
– Hány sportág tartozik a szövetségük felügyelete alá? – tettük fel a kérdést.
– 21 sportágban, 4100 igazolt sportolónk van. Büszkék vagyunk arra, hogy a mienk az egyik legnagyobb tagot számláló szövetség Magyarországon.
– A versenyszabályok is speciálisak?
– Valamennyi sportágban a nemzetközi szabályok a mérvadóak, amelyeket természetesen annyira alakítottak át, amennyire azt a Speciális Olimpiai Szövetség jónak látta, amelyek alapján a versenyzők egyenlő feltételekkel vehetik fel a küzdelmet egymás ellen.
– Melyik a legnépszerűbb sport?
– Maradjunk előbb a téli sportágaknál. A műkorcsolyát semmi sem előzheti meg. Szerencsére olyan műhelyeink is vannak, mint a kaposvári, ahol már nagy élet folyik, nem véletlen, hogy Árok Csabi is onnan lett olimpiai bajnok. Persze, nekünk nem csak a versenyzők, a válogatott sportolók számítanak, hanem az a legfontosabb, hogy értelmi fogyatékos honfitársaink egészségesen éljenek, sportolhassanak. Persze az eredményeknek nagyon örülünk, de még egyszer hangsúlyozom, a sportolási lehetőség a lényeg.
Mire végett ért a beszélgetésünk, a verseny is befejeződött. Amint azt Kelemen Zsuzsa szakágvezetőtől megtudtuk, senki sem távozott az UTE jégcsarnokából üres kézzel. Valamennyi induló apró ajándékot kapott, hogy emlékezzenek a szép és nagyon értékes délelőttre.