Sítáborban jártak nemrégiben az Újpesti Szűcs Sándor Általános Iskola diákjai. Élményeikről született az alábbi beszámoló.
A busz 8 órakor indult volna az iskola elől, de az ónos eső miatt csak 11 órakor tudott elindulni. A buszon jó volt a hangulat. Sokan filmet néztek, valaki olvasott, sokan beszélgettek, és volt aki a tájat figyelte. Az egyik megállóban, az étterem részleg olyan volt, mint egy hotel önkiszolgáló pultja. Ki volt állítva egy vicces zöld tehén is, talán vevőcsalogatónak, mindenkinek nagyon tetszett. Ausztriában este 9-10 óra körül letértünk az autópályáról, és megérkeztünk a hotelhez vezető szerpentinhez.
Egy ideig jól mentünk felfelé, de aztán jött egy kanyar, ahol tűzoltók állták utunkat. Nem engedtek tovább minket hólánc nélkül. Kiderült, hogy a hólánc nem volt jó a kerékre, ekkor egy páran megijedtek, hogy a buszon töltjük az éjszakát. A tűzoltók végül engedékenyek voltak, és tovább engedtek minket. Végül 11 óra körül megérkeztünk a hotelhez. Mindenki megkönnyebbülten szállt ki a buszból.
A második nap egy kis megbeszéléssel kezdődött. Fő téma, a pályaszabályok ismertetése. Mindenki nevetett a vicces illusztráló képeken. Ezután egy gyors reggeli, és már öltözhettünk is fel és csatolhattuk fel a síléceket. Több csoportba soroltak bennünket: kezdők, újrakezdők, középhaladók, és a haladók. A kezdő pályán köteles felvonó, míg a haladó pályán, (a kéken és a piroson) csákányos felvonó volt. A csákányosnál elmondták, hogy ne üljön rá senki, persze volt, aki ráült. Mikor elindult a felvonó a síléceik égnek álltak, és nagyot estek hátra felé. Az első nap néhány felnőtt kivételével mindenki belejött a síelésbe. Este a gyerekeknek sportjátékot szervezetek a tanárok, finom édességekért ment a küzdelem.
Harmadik nap a kezdők már javában síeltek. Délben a hüttékben összefutottunk, és egy kis ebéd mellett megbeszéltük a frissen szerzett élményeinket. Este a vacsora után egy újabb játék a gyerekeknek, persze küzdött mindenki az újabb finom édességekért.
Negyedik nap már minden kezdő és újrakezdő haladó szintre lépett, és Tamás bácsival valamint Lívia nénivel a kék vagy a piros pályán ment. Mindenki nagyon élvezte. A haladók tudásukat fitogtatva egy léccel síeltek és a szűz hóba is kimerészkedtek, de azért az eséseket így sem kerülték el. Este jött a “borítékkereső” játék. Az egész hotel területén mindenki csak rohangáló, borítékkereső gyerekeket látott. Egy felharsanó visítás és már meg is van a boríték és persze a játék végén a csoki.
Ötödik nap már a kezdők oktatóját, Tamás bácsit megkérdezték, hogy tényleg a Te csoportod a kezdők? Délelőtt az egyik piros pályára indultunk, egy 4 személyes felvonóval. Nagyon szép látvány tárult elénk. Ebéd ismét a kis hüttében, és délután jött is a várva várt verseny. Mindenki nagyon ügyes volt, még a felnőttek is versenyeztek. A legkisebb lánynak is mindenki hangosan szurkolt. A verseny után az eredményhirdetés következett. Az érmeket dr. Tausz István adta át. Mindenki kapott érmet, és persze csokit is. Az alsós legjobb lány és legjobb fiú kapott egy-egy kupát, és a legjobb felsős lány és fiú kapott egy-egy órát. Aztán jött a buli DJ Fáczánnal. Minden felnőtt és gyerek táncolt. Tíz óra előtt pár perccel Tamás bácsi elénekelte szokásos sítáboros dalát, ezután a gyerekeket felküldték aludni.
Eljött az utolsó nap. Reggel gyorsan mindenki összepakolt, hogy délelőtt még tudjunk egyet síelni. Aztán 16 órakor elindult a busz és késés nélkül, épségben megérkeztünk az iskolához, mellyel véget ért a 2014-es sítábor. Mindenkinek nagyon tetszett így nekem is, főleg hogy életemben először egy jó baráti körben síelhettem. Köszönjük a tábor szervezőinek ezt a felejthetetlen 6 napot!
Szlovák Noémi Adrienn
Újpesti Szűcs Sándor Általános Iskola