Csaknem száz szalézi fiatal látogatott Újpestre, hogy játékos feladatokon keresztül ismerjék meg a várost. Az este viszont már a komoly tartalomé volt: Bíró Lóránt plébános, dr. Hollósi Antal országgyűlési és Ozsváth Kálmán önkormányzati képviselők a boldoggá avatás előtt álló Sándor István szalézi szerzetesre és a gyermekotthon korábbi évtizedeire emlékeztek.
A csaknem száz fiatal, akik az országos találkozójuk keretében látogattak Újpestre, két csoportban érkeztek meg a metróvégállomásra. Innen egy pár perces rögtönzött tánc után indultak tovább, s álltak neki a játékos, városismeretet sem nélkülöző feladatoknak.
A játékos próbatételek között szerepelt például, hogy megszámolják a víztorony ablakait, megtudják, mennyibe kerül egy kilogramm hagyma a piacon, továbbá a menetiránynak háttal történő séta, amit le kellett videózniuk.
Mindezek után a fiatalokat a Clarisseumba várták, ahol már a komoly tartalom kapta a főszerepet. A templomban Bíró Lóránt plébános, dr. Hollósi Antal országgyűlési és Ozsváth Kálmán önkormányzati képviselő várta őket.
Dr. Hollósi Antal arról beszélt, hogy az egykor Rákospalotához tartozó Clarisseumnak számára mindig különleges hangulata volt, lévén ő a város másik részében járt templomba ezért különleges alkalomnak élte meg, amikor ide látogatott.
– A közművelődési körben nemrégiben megemlékeztünk Sándor István atyáról, akit hamarosan boldoggá fognak avatni. Az ő kitartását, áhítatát máig őrizzük, és hisszük azt, hogy munkássága mindmáig tart – tette hozzá.
Ozsváth Kálmán az ártatlanul kivégzett szalézi szerzetes kapcsán kiemelte, Sándor István a cellában sem magával törődött, társaiban tartotta a hitet és méltó arra, hogy Újpest első boldoggá avatottja legyen. Hozzátette, ez utóbbi eljárást az önkormányzat támogatja és fontosnak is tartja, hiszen életműve jó példa a ma embere számára. A boldoggá avatásról a későbbiekben várhatóan több helyen is olvashatnak majd.
Bíró Lóránt, a Clarisseum plébánosa ezen az estén a gyermekotthon korábbi éveire, a templomkertre és Sándor Istvánra egyaránt emlékezett. Felidézte, hogy több évtizeddel ezelőtt mezítláb fociztak, emlékezett arra is, amikor a gyermekotthonnak még csak egy épülete volt, mert a többiben nyomda működött.
– Sándor Istvánt a nyomda érdekelte. Itt döntötte el, hogy nem ferences, hanem szalézi szerzetes lesz, amit a szülei teljes mértékben elleneztek – emlékezett vissza a plébános. Hozzátette: a kivégzett szerzetes szerény ember volt, soha nem kérkedett, és hitt abban, hogy aki nagy akar lenni, annak szolgálnia kell. Sándor István mindig eszerint cselekedett, ha valami teendőt látott, elébe ment és elvégezte azt.
A látogatásról további képeket itt talál.
M. Orbán András