A Japánt ért földrengés áldozatai számára adományokat gyűjtöttek és adtak át az újpesti iskolások a Babits Mihály Gimnáziumban.
Néhány héttel ezelőtt fordult diáktársai nevében a Babits Mihály Gimnázium 12. c osztályának tanulója: Veres-Balog Melinda, valamint dr. Kövesdi István igazgató az újpesti általános és középiskolák diákjait, nevelőtestületét arra: adománygyűjtéssel támogassák Japán földrengést és cunamit átélt lakosságát. Bár a diákok zsebpénze mindig kevés, a szülőknek pedig sok fizetnivalójuk van, a japán nyelvet elismerten eredményesen tanító Babits felhívására Újpest hét általános, valamint három középiskolája jelezte csatlakozását. Április 7-én, pár forint híján 330 ezer forintnyi adományt számoltak össze, és adták át, a segítő iskolák képviselőivel együtt, a főszervezők a Vöröskereszt Szervezetnek. Április 9-én , pedig Japán Napra várták mindazokat a Babits Mihály Gimnáziumba, akik adakozni kívántak, vagy egyszerűen csak egy távol –keleti kulturális bemutatóra, kellemes időtöltésre vágytak.
Ismerkedés
A Vöröskereszt átlátszó ládikájában gyűltek az adományok, zömében papírpénzek. A színpadon műsorok peregtek, nem volt egy percnyi üresjárat. Diákok, felnőttek, vendégek és házigazdák, rendezők tettek azért, hogy jó hangulatban teljen a nap. Diszkrét módon elhelyezett televíziós készülékből végtelenített képkockák a Japánban eddig mért legnagyobb erősségű földrengésére és a cunami őrületes pusztítására emlékeztettek. Végül is emiatt vagyunk itt, és tudjuk, tegnap is volt utórezgés. A Japán Napon japán dalok, hagyományos japán játékok, kézműves programok, origami, óránkén induló kalligráfia, teaház , manga szoba és japán dobcsoport tereli el a figyelmet a hátborzongató látványtól. Mert ezért is vagyunk itt, hogy egy távoli és számunkra egzotikus ország, kultúrájával ismerkedjünk.
Mana, aki magyarul tanul
A Babitsos diákok , tanárok mindegyike szeretettel veszi körül Tsuchida Mana-t, a 12.c diáklányát, aki azért jött Magyarországra, hogy egy tanév alatt magyarul tanuljon. A Japán Nap, s a látogatók kedvéért kimonót öltő mosolygós ifjú hölgy tökéletes magyarsággal szerénykedik: szerinte nem tud még jól magyarul, mondja miközben folyamatosan mosolyog. Ha éppen elszomorodik, apró ráncocskák futnak össze a homlokán. Mint például akkor , amikor a cumaira terelődik a beszélgetés.
Mana nagyon hálás azért, hogy hazáját segítik, és hogy éppen a mostani iskolája tett az otthoniakért. Noteszembe írja: Hyogo—ken megyének Inagawa városából érkezett. Mert úgy hallotta, a magyar nyelv és nyelvtan, valamint a japán között nagy a hasonlóság . Most már tudom- nevet a szeme is, hogy ez nem így van, a magyar sokkal, sokkal nehezebb!
Ám Mana nem adja fel. Csak egy korábbi álmát, hogy Japánba visszatérve az érettségi után biológiát tanuljon az egyetemen. Most már biztos abban: magyar nyelvvel fog foglalkozni…Még megtudom: családja biztonságban volt a katasztrófa idején, és van egy húga, aki újabban érdeklődik a magyar nyelv iránt.
Vidámak és elégedettek
A főszervező diákok, Szabó Adrienn és Veres- Balog Melinda, a 12. c-ből vidámak, elégedettek. A gyűjtés eredményével, azzal, hogy ilyen sokan érezték közös ügynek a segítést. Sokat dolgoztak az elmúlt hetekben , szerveztek, programról gondoskodtak. Számukra a japán nyelv elsajátításával egy távoli ország kultúrája is megnyílt. Számukra már nem csak egy távoli ország Japán, és azt szeretnék, ezzel minél többen legyenek így. Újpestről is otthon vannak Japánban.
Az iskola igazgatója, dr. Kövesdi István, egész délelőtt fényképezőgéppel gyűjti a pillanatokat, amelyek emlékké nemesednek. – Az összegyűjtött pénzen és a mai, még nem ismert adományon túl, komoly csapatmunkán vagyunk túl. – mondja, – Szívet melengető érzés, hogy amikor arról beszélünk, sok a közönyös és nemtörődöm ember, diákok hívják fel a figyelmünket a szolidaritás ismételt fontosságára és az adománygyűjtés ötletére. Úgy gondolom, ezt fel kell karolnunk és nekünk, felnőtteknek segítenünk kell. Ezt tettük itt és biztos vagyok benne, eme üzenetet érezték meg azok az újpesti diákközösségek, tanár kollégák, akik csatlakoztak hozzánk , és mindazok, akik a mai napon velünk tartottak.
Szusi és a boldogság
Távozóban benézünk az ebédlőbe, ahol sorok kígyóznak. Mint kiderült, elkészült a babitsos szusi, halas és zöldséges változatban. Az osztályok sütivel, szendviccsel készültek, az átlagosan 50 forintért mért finomságok, üdítőitalok szintén az adományokat növelik. A kijáratnál a tudósító sem megy el a gyűjtőláda mellett. A diáklányok azonnal nyújtják dobozt, amelyben sok-sok sárga színű, piros szalaggal átfűzött , fekete tussal megrajzolt emléklapocska van. Mintha szerencse süti lenne, kiveszem az egyiket. A japán írásjel alatt ott a magyar fordítás: boldogság .
– B. K