A Tavasz utcában laktunk, mikor az első hatalmas, 10 emeletes házat felépítették a Rózsa utca sarkán. Sötét színe volt, nem kizárt, hogy fekete, és a szóbeszéd szerint az volt az első Larsen-Nielsen, azaz „gyárilag” épült dán ház Budapesten.
Amúgy szép ház volt, csak valahogy nem igazán illett Újpest hangulatához. Aztán jöttek Larsen–Nielsenék megnézni, és állítólag azt mondták, hogy mi nagyon egyszerű, mondhatni unalmas házakat készülünk építeni az ő sokféleképp variálható elemeikből. (A Volga szálló tömbje ugyanolyan elemekből készült, mint a mi tízemeletesünk.)
A hatvanas évek végétől megindult a lakótelepek építése Újpesten. Ma úgy szól a fáma, hogy az újpesti Magyarország egyik legnagyobb lakótelepe. De a Szellemtelepet, Káposztásmegyert, az Izzó lakótelepet nem lehet egy kalap alá venni a városközponttal!
Apropó Szellemtelep! Emlékeim szerint az volt az első lakótelepszerű lakótelep Újpesten a valamikori Öregtemető helyén. Attól kezdve titokzatos szellemtörténetek keltek életre, a léptek zajától a kialvó villanyon át a magától bekapcsoló televízióig. Mintha attól lett volna a neve a telepnek, ami, pedig a nevet csak azért ragasztották rá, amiért temető helyére épült. Az újpestiek verhetetlenek képzettársításban!
Magam az ország lakóinak azon kétharmadához tartozom, akik éltek lakótelepen. Újpesten és Debrecenben is. Hát, a lakótelep nem önálló városka, de nem is falu! Az ott élők többnyire ismerik egymást, életmódjuk azonban inkább befolyásolja a szomszédok életét, mint egy faluban. Ha valakik nem jó szomszédok közé kerülnek, az meghatározza a sorsukat. De van előnye is a lakótelepi életnek. Például minden házban él mindenféle hozzáértő, így nem kell szakembert hívni, ha gond van, csak ismerni kell a lakókat. A szomszéd lépcsőházban is.
Mi – 71-ben vagy 72-ben – az Izzó lakótelepen kezdtük a telepes életet. Jó volt ott lakni. A köznyelv által „Káderdűlőre” keresztelt házban volt a lakásunk, amit azért neveztek így, mert két KISZ-funkcionárius is lakott az épületben. Majdnem mindenkit ismertünk. A gyárból is! Debrecenből anyámékhoz, a Berda József utcai házak egyikébe jártam haza. A szüleim szerették azt a kis, másfél szobás lakást. Annak ellenére is, hogy a konyha olyan kicsi volt, hogyha valaki volt benne, annak ki kellett jönni, hogy más bemehessen. De laktuk, illetve lakták ok rendületlenül! Az országban 10 házgyár és 6 panelüzem is működött. Eleinte 5 emeletes házak készültek, aztán következtek 8-10 emeletes liftes toronyházak és szalagházak. A legnagyobb panelház 315 méter hosszú, több mint 800 lakásos, és Óbudán van. A 90-es években fejeződött be az utolsó panelek építése. Harminc év alatt majd 800 000 panellakás készült. Egyik legnagyobb panel lakótelep az újpesti, ahol 16 840 lakásban 36 ezren élnek. A fővárosiak többsége szerint a lakótelepekre szükség van. Nem lebontásukat, hanem felújításukat szorgalmazzák – annak ellenére, hogy a megkérdezettek csupán egy százaléka élne panelházakból épült lakótelepen.
RÉTI JÁNOS