Az elmúlt héten az Újpesti Dózsa egykori labdarúgói, Újpest díszpolgára, Várhidi Pál és Göröcs János, valamint az Újpestért díjas Tóth András ajándékot kapott Wintermantel Zsolttól. A polgármester néhány soros levelet is mellékelt a díszes sálhoz.
„A sport szeretete és a sport nagyjainak tisztelete gyerekkorom óta végigkíséri az életemet. Erre tanítottak szüleim, és ezt a tanítást adom tovább gyermekeimnek. Polgármesterként is minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy Újpest korábbi sport- és az élet számos más területén szerzett sikerei példaképpen álljanak előttünk. Újpest Önkormányzata által is elismert sportolóként fogadja szeretettel az UTE kiválóságainak tiszteletére készített szurkolói sálat” – írta az újpesti sportlegendáknak Wintermantel Zsolt.
– Amikor az Újpestért díjat kaptam, elgondolkodtam azon, miért is ítélték nekem oda – mondta Tóth András, az Újpesti Dózsa örökös bajnoka. – Eszembe jutottak a lila-fehérben vívott fantasztikus mérkőzések, a bajnoki címek, a góljaim. Nagyon jólesett, hogy mások sem felejtették el azokat a szép éveket. Most, amikor megkaptam -a polgármester ajándékát, és elolvastam a levelét, nem tagadom, meghatódtam. Örülök, hogy – ha lehet ilyet mondanom –, Újpesten szerencsére tisztelik és nem feledik az értékeket.
– Újpesten születtél, itt jártál iskolába, itt futballoztál, és itt élsz. Mit jelent neked Újpest? – Mindent. Egyszerűen nem tudok nélküle élni. Komolyan mondom, amikor hosszabb túrára utaztunk, én már egy hét elteltével haza akartam jönni, mert hiányzott a város. A piac, a Városháza, a stadion és persze a kisfröccsök a haverokkal. Engem minden ide kötött és ide köt.
– Olyannyira, hogy ma is a Szusza Ferenc Stadion a második otthonod. – Igen, létesítményvezető vagyok, de én csak házmesternek nevezném a foglalkozásomat. A Megyeri úti stadion nemcsak a labdarúgók otthona, hiszen itt laknak a cselgáncsozók, a birkózók, az ökölvívók és a hokisok is. Van munka bőven, de a kis csapatom lelkiismeretes munkát végez, megpróbálunk mindenkit kiszolgálni. – Miért nem a labdarúgással foglalkozol?
– Tudom, nem lett volna jó edző belőlem. Nekem a szervezés, a háttérmunka az igazi. Jól is éreztem magam, amikor technikai vezetőként dolgozhattam a lila-fehéreknél.
– Mégis elváltak az útjaitok…
– Ez egy hosszú történet. Maradjunk annyiban, békében elváltunk egymástól. De nem szakítottam a klubbal, hiszen maradtam házon belül. Igaz, nem is tudnék sehol máshol dolgozni.
– Közelről látod a csapat regnálását. Szerinted mikor lesz ismét meghatározó a magyar futballban az Újpest FC?
– Kívülről könnyű volna beleszólni a munkába, ezért nem is teszem. De azt elmondom, hogy nem ártana körülnézni a saját házunk táján, és saját nevelésű, Újpesthez kötődő labdarúgókat építeni be a csapatba. A külföldi zsoldosok persze teszik a dolgukat, de ők nem igazán érzik azt, milyen újpestinek lenni, és Újpestért futballozni.
Gergely Gábor