Dr. Dabous Fayez főorvos több mint ötven éve érkezett Magyarországra ösztöndíjas orvostanhallgatóként, mára pedig Újpest megbecsült gyermekgyógyásza és közéleti szereplőjévé vált. Az Újpest Egészségéért Díjjal kitüntetett neves szakember nemcsak kiváló diagnoszta, hanem empatikus orvos, akinek munkáját a betegek, a szülők és a kollégák egyaránt nagyra értékelik. Ám nem csak a gyógyítást tartja egyedüli feladataként az életben, hiszen káposztásmegyeri lakosként és képviselőként több cikluson át szolgálta az ott élők érdekeit. Mostani interjúnkban a Szíriából induló útról, a magyar egészségügyben eltöltött évtizedekről, és az orvosi hivatás emberi oldaláról is mesélt.
Főorvos úr, jól gondolom a nevéből, hogy ön valamilyen francia nyelvterületről származik?
Szíriában születtem, Damaszkuszból jöttem Magyarországra még 1974-ben, ötvenegy évvel ezelőtt. Az egyetem elvégzése után már kétgyermekes családapaként helyezkedtem el Budapesten.
Mi volt az, ami itt tartotta az országban a családon felül?
Természetesen sokat nyomott a latba, hogy ebben az országban leltem meg a boldogságomat a feleségem oldalán. De tulajdonképpen abban, a kezdeti időszakban sikerült mélyebben felfedeznem, megkedvelnem Magyarországot. Barátokra tettem szert, gyönyörű vidékeket, rengeteg érdekes embert ismertem meg ez időben, és nem mellékes módon a magyar történelmet is akkoriban kezdtem megtanulni, megszeretni. Így aztán egy kis idő elteltével már nem is volt kérdés, hogy én innen már nem költözöm tovább.
Mit jelent önnek Újpest?
Több évtizede itt élek a családommal Káposztásmegyeren, és ez nem véletlen. Megtaláltam ezen a helyen a nyugalmamat, és azt mondhatom, hogy a hosszú évek alatt Újpest az otthonommá vált. Amerre csak járok ismerős, mosolygós arcok fogadnak és ez fantasztikus érzés. Jó tudni, hogy annak a rengeteg embernek, akik szembe jönnek velem az utcán, én is adhatok valamit. A tudásomat, a tapasztalataimat mind az ő szolgálatukba állíthatom, vigyázva az egészségükre, ez igazán felemelő.
Mikortól datálódik a vonzódása az egészségügyhöz?
Mindig is orvos szerettem volna lenni és már kisgyerekként is biztosan tudtam, hogy nekem ez lesz az utam. De őszinte leszek, a szüleim voltak azok, akik igazán erre a pályára szántak. Sokan mondták nekik, hogy három fiú rengeteget tud dolgozni, segíteni otthon, de ők a taníttatásunkban hittek, amiért óriási hálával tartozom nekik. Előfordult párszor, hogy én vagy a testvéreim közül valaki feladta volna az iskolát, a sok nehézség miatt, de ők olyankor félreérthetetlenül a tudomásunkra hozták a véleményüket. Az ő hozzáállásuknak köszönhetően három testvérem egyetemen tanít, az egyik húgom orvos, egy másik pedig biológus, de hetünk közül mindannyiunknak sikerült diplomát szereznie. Mindig jó tanulók voltunk, és mára már mindenki úgy ismer minket, hogy a család, ahol minden gyerek egyetemet végzett.
Hol indult a karrierje a magyar egészségügyben?
Még 1988-ban szereztem csecsemő- és gyermekgyógyászati szakorvosi vizsgát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 2005-ig a Madarász utcai Gyermekkórházban voltam gyermek-ultrahangos orvosként, majd 2006-tól 2012-ig a Heim Pál gyermekkórház gyermekultrahangos orvosaként dolgoztam és 2014 óta vagyok az Újpesti Szakrendelő Gyermekgyógyászati részlegének vezető főorvosa, valamint ultrahangos orvosa.
Gyermekek gyógyítása a fő feladata. Voltak olyan esetei, amik önt, mint tapasztalt orvost is megérintették a hosszú évek alatt?
A gyermekkórházi éveim alatt a hematológián is dolgozva nagyon sok esettel találkozhattam. Ha valaki azt mondja, hogy ezek a kis betegek nem érintik meg a lelkét, az hazudik! Rengeteg gyermek járt hozzám vissza rendszeres kezelésekre. Ilyenkor a kórtörténetükön kívül az ember önkéntelenül is jobban megismeri a pácienst, annak családját. Volt olyan, aki 6-7 évig járt rendszeresen a rendeléseimre. Nem tagadom, hogy amikor végül aztán elvesztette a harcát a gyilkos kór ellen, azt magam is megkönnyeztem. Szerencsére nem fordul elő gyakran hasonló helyzet, de minden orvosnak meg kell tanulnia kezelni az ilyen szituációkat. Külön kell tudni választani a hivatásunk gyakorlása alatt minket érő behatásokat a magánéletünktől, de ez nem mindig könnyű.
Előttünk van még pár meleg hónap. Tervezi esetleg, hogy ezalatt az idő alatt ön is kifújja egy kicsit magát?
A családdal is elutazunk hamarosan 10-12 napra nyaralni, de ha majd visszatértünk, én egyedül is tervezek egy külön utazást. Haza szeretnék látogatni Szíriába a rokonaimhoz. A polgárháború évei alatt tilos volt az országba való beutazás, de most, tizenöt esztendő elteltével, ismét elérhetővé tették ezt a lehetőséget. Jó lesz megint újra látni a testvéreimet, a szeretteimet. Damaszkuszba egyedül megyek egyelőre. Ez egy próbautazás lesz, hiszen a rezsim megdöntése után, először teszem majd a lábamat a szülőföldemre, amit már rettenetesen várok.