Már a nagymamája is Újpesten tanított, és az ő pedagógiai pályája is ide kötődik, az egyik legrégebbi újpesti iskolát, a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolát igazgatta huszonhárom évig. Koronka Lajos idén díszpolgári címet kapott.
Egy ilyen nagymúltú intézményt vezetni különleges felelősség?Igen, természetesen az. Újpest régi büszkesége a 135 éves Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola. A jogelődje ugyanis még Trefort Ágoston által alapíttatott, és nem véletlenül itt, mert abban az időben Újpest volt az ország bútoriparának központja, sőt európai ismertséggel bírt. Aztán sok minden történt az iskolával utóbbi évtizedekben, az úgynevezett szocializmus alatt eléggé megkopott a tekintélye, és a képzési profilja is átalakult. Akkoriban a szocialista nagyüzemekbe képeztek itt középvezetőket. Amikor 1974-ben idekerültem, ez volt a képzési cél. Amikor viszont 1992-ben igazgató lettem, akkor ezt kellett átalakítani a kor követelmeinek megfelelően. Újra kellett értelmezni, fogalmazni, hogy mit is értünk faipari technikus alatt. Az iskola megkopott tekintélye elkezdett növekedni.
Mire a legbüszkébb hosszú pedagógusi és iskolavezetői pályafutásából?
Általánosságban arra, hogy az ipar és a pedagógus igényét sikerült összeegyeztetni. Az ipar piacképes tudással rendelkező szakembert szeretne kapni, a pedagógus pedig embert szeretne nevelni, formálni. Ezt sikerült harmóniába hozni ebben az iskolában. És büszke vagyok a tanítványaimra, hisz egy pedagógusnak elsősorban ők alkotják az életművét. De természetesen az iskolára is, mert több évtizednyi munkám van benne, és nagyon fontos nekem az, hogy Újpest újra büszke lehet erre az iskolára. Régi kötődésem van ehhez a városhoz: az én nagymamám Újpesten született 1889-ben, és az első munkahelye is itt volt, a valamikori Viola utcai általános iskolában kezdett el tanítani 1910-ben. Tehát elég mély újpesti gyökerekkel rendelkezem, és ezért nagyon sokat jelent nekem az, hogy ennek a városnak a díszpolgára lehetek.