Az idén is, mint minden évben, táborba indultak az újpesti 1918. sz. Xántus János Cserkészcsapat cserkészei, ezúttal Pákozdra.
A tábor kerettörténete az idei évben a „cowboyok és indiánok” kora volt. Minden őrsnek saját neve, csatakiáltása, indulója volt. Minden napunk nagyon eseménydús volt, kezdve a reggeli ébresztővel, tornával és délelőtt, illetve délután egyaránt szervezett programokkal. Volt számháború (pákozdi fiatalok vs. újpesti cserkészek), méta, cserkész-rohampálya és sárkányhajózás. Sötétben, még pirkadat előtt őrsvezetők vezetésével megleshettük a napfelkeltét az Ingóköveknél.
Másnap portya előtti bemelegítő hegymászásra mentünk az Anikó forráshoz. Péntek délután a vállalkozó szelleműek kétnapos portyára indultak a Velencei-tó partjához. Ez azt jelentette, hogy egy hosszú túra után a szabad ég alatt tértek nyugovóra, jelen esetben az agárdi szabadstrandon. Másnap reggel a helyi sportklubnál, megszelídítve a nagy sárkányt, egy gyönyörű hajóutat járhattunk be, majd a strandjukon jól megérdemelt fürdőzést vettünk a kellemes vízben. Visszafelé stoppoltunk egy hajót a Szúnyog szigetig, ami igazából rendszeres hajójárat volt. Miután kiszálltunk a földre, csupán 7km-re voltunk már a táborhelytől mi már meg sem éreztük. Majd visszaérve a táborba nagy örömmel fogadtak.
Persze a hagyományos kézműveskedés sem maradhatott el. Anyagokból készítettünk levendulás illatzsákot. Természetesen voltak hangulatos tábortüzek, ahol az őrsök jobbnál jobb énekekkel, játékokkal és vicces műsorokkal szórakoztatták társaikat. Rengeteget énekeltünk, nevettünk. Utolsó előtti nap métával, tábortűzzel és ünnepélyes fogadalomtétellel zártuk a tábort. Büszkén jelentjük, hogy 7 új cserkésztestvérünk tett fogadalmat.
Mi is kaptunk tábori pólót. Az utolsó tábori reggelen kicsit szomorúan pakoltunk össze, a kis csapat nagyon összekovácsolódott, és szívesen maradtunk volna még mindnyájan egy pár napra. Este a szüleink tárt karokkal fogadtak minket. Ezúton köszönjük meg az Újpesti Önkormányzat táborozási támogatását és mindazoknak a segítségét, akik bármilyen formában támogatták, szervezték, ennek a tábornak a létrejöttét.
Reméljük, hogy a cserkészek és a kiscserkészek a megélt kalandok és a sok megtanult cserkészismeret alapján azzal a jelmondattal mentek haza a másfél hétnyi táborozás után, amit az cserkészalapítónk hagyott ránk: jobb állapotban hagyjuk magunk mögött a világot, mint ahogy azt találtuk.