Nevezetes újpesti épületeket bemutató sorozatunk következő témája az Újpest és Angyalföld határán, a Váci úton található, szinte mesebeli kis kastélynak is beillő egykori indóház. Az épület valaha az újpesti lóvasutat szolgálta, jelenleg pedig műemléki védelmet élvez.
A 19. század derekán Újpest község lakosságának jelentős része Pestre járt dolgozni és (az elemi iskola kivételével) tanulni, ezért fontossá vált Újpestet „közelebb vinni” a nagyvároshoz. Így vetődött fel – külföldi példa alapján – a Pestre vezető lóvasút ötlete, melynek megvalósítását az 1860-as évek elején kezdeményezte gróf Károlyi Sándor (Újpest alapítójának, gróf Károlyi Istvánnak a fia). Az Újpest határától (a mai Városkaputól) a Kálvin térig (mai Széna tér) a Váci úton át közlekedő, első pest-budai lóvasút 1866. július 30-án indult első útjára.
Az Újpest és Angyalföld határán álló indóház, amely a végállomáson pihenőhelyként szolgált a lovak és a vasutasok számára, ugyanebben az évben épült fel. Az indóháznak helyet adó telket és az ott található kocsmaépületet még 1861-ben vásárolta meg Pest városától a híres építész, Wagner János spekulációs szándékkal, mivel megneszelte, hogy erre fog jönni a lóvasút és így az ingatlan értéke a sokszorosára növekszik majd. Wagner a saját tervei alapján átalakíttatta a helyszínt, a kocsmából indóházat épített és bérbe adta a Pesti Közúti Vaspálya Társaságnak. Néhány évvel később a cég 50 ezer osztrák értékű koronáért megvásárolta az ingatlant.
fotó: Várai Mihály
Az indóházban több forgalmi személyzeti helyiség, váróterem és vendéglő is működött. A földszinti étterem nagyterme a Duna felé nézett, keleti feléről volt megközelíthető a kávéház és billiárdterem. Itt állt a söntés és a konyha is. Az emeleten több kisebb szoba és szolgálati lakás mellett egy bálterem kapott helyet, szintén a Dunára néző kilátással, ahol közösségi rendezvényeket, például amatőr színielőadásokat tartottak. A ház mellett álltak a kocsiszíni csarnokok, a lovászmester lakása, az istállók és egyéb kiszolgáló helyiségek.
Alig két évvel a megnyitása után átszállóhellyé minősült a végállomás, innen indult a megyeri-, majd 1872-től Újpesten át a rákospalotai lóvasút. 1878-ban az ekkor már Budapesti Közúti Vaspálya Társaságnak nevezett cég alaposan felújította és modernizálta, légszeszvilágítással látta el az indóházat. A 19. század végére a lóvasútnak leáldozott, egyre nagyobb teret hódított ugyanis a villamosközlekedés. Az indóház mögött a társaság 1896-ban új kocsiszínt építtetett a villamosok számára, a lóvasúti istállók helyére.
Végül 1900-ban teljesen megszűnt az újpesti lóvasút. A megmaradt indóház újabb átalakításokon esett át, a továbbiakban a villamosvasúti alkalmazottakat szolgálta; idővel nyilvános helyiségeit is bekebelezte a villamos-üzem. A telek a vaspálya társaság utódainak (1949-től a BKV-nak) tulajdonában és használatában maradt, a villamosok innen haladtak Újpest belseje felé az Árpád úton. 1958 és 1961 között az épület műemléki szintű felújításon esett át Borsos László tervei alapján.
fotó: Várai Mihály
Az indóház eredeti funkcióját 1982-ig látta el, amikor a Váci úti villamosjáratokat megszüntették, a vágányokat felszedték, a remízt pedig bezárták (ennek épületében ma szupermarket üzemel). A ház a következő évtizedben a BKV kishajózási csoportját szolgálta, majd ezt a funkcióját is elvesztette és fővárosi tulajdonba került. A főváros a rendszerváltáskor megvált az épülettől. A teljesen leromlott állapotú indóházat 1999-ben vásárolta meg új tulajdonosától Kenéz Attila, Gecse Tamás és Voloscsuk András, akik Kemény Mária művészettörténész segítségével hozzáláttak műemléki szintű felújításához. Az épület ma ipari műemléknek számít és egy magáncég használja.
Az indóház legjellegzetesebb díszítőeleme az épület homlokzatán található két faunfej, amelyeket a városi legenda szerint az Astoriánál állt, 1913-14-ben elbontott Nemzeti Színház épületéről mentettek át. A történetet cáfolják azok az indóházról készült korabeli fényképek, melyeken látható, hogy az épületet a kezdetektől, vagyis az 1860-as évektől fogva díszítették ezek a különös domborművek. A két épület közötti kapcsolat azonban egyértelmű, hiszen a Nemzeti Színház 1870-es években épített új homlokzatát szintén Wagner János tervezte.
(forrás: Újpesti Helytörténeti Értesítő, Pestbuda.hu)
RD
fotó: Várai Mihály