Advent negyedik vasárnapján gyújtjuk meg az utolsó gyertyát az adventi koszorúkon. A negyedik gyertya Keresztelő Szent Jánost jelképezi, aki Jézus eljövetelét hirdette az embereknek. Ez a gyertya a szeretet jelképe. Ezúttal Mészáros Kornél, az Újpesti Baptista Gyülekezet lelkésze küldte el gondolatait az Újpest Médiának.
„Miről szól a karácsony? Hetekkel, sőt hónapokkal korábban elkezdünk készülni. Először gondolatban, majd zenehallgatással, dekorációkkal, vásárlásokkal… Elgondolva, hogy ki minek örülne, elkezdjük beszerezni, elkészíteni a „meglepetést”. Ezekben a napokban már sok ajándék készen van, utolsó simítások történnek a csomagoláson, díszítés, és készülünk rá, hogy mekkora öröm is lesz, amikor együtt ünnepelhetünk.
Kétezer éve érkezett közénk Isten kimondhatatlan ajándéka, egy kisgyermek testébe rejtve. Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16) Jézus Krisztus, aki egy az Atyával, emberré lett, csecsemővé, kisgyermekké, emberré, hogy bemutassa az igaz emberi életet számunkra. Sokan nem ismerték fel Őt, pedig nyíltan beszélt a hatalmáról, és csodatételeivel, bölcsességével bizonyságát adta, hogy bár emberré lett, de emberfeletti ember, Isten Fia Ő. A titok sokak számára érthetetlen volt, és nem ismerték el többnek, mint amit, Akit láttak. Karácsony küszöbén, amikor látjuk a csodás ajándékot, az Ünnepeltet, jó, ha engedjük, hogy átjárja a szívünket a vágy, hogy jobban megismerjük Őt. Ha elolvassuk a Bibliából a karácsonyi történetet, ha figyelmesen részt veszünk az ünnepi istentiszteleten, ha egy őszinte imát elmondunk, akkor közelebb kerülhetünk a „Legnagyobb Ajándék” megismeréséhez. Ő azért jött közénk, hogy békességet hozzon, hogy a szeretet csodájával ajándékozzon meg, hogy közösséget építsen, hogy jobbá tegye a világot, hogy amire magunktól képtelenek vagyunk, arra is alkalmassá tegyen.” – üzente Mészáros Kornél, az Újpesti Baptista Gyülekezet lelkésze, aki egy verset is küldött az újpestieknek.
Szeretnék lenni
Szeretnék lenni nagy-nagy feltaláló,
Szereznék egy apró masinát,
Nem felemelni óriás terheket,
csupán azért, hogy folyton ketyegjen,
Szeretet, szeretet, szeretet.
Szeretnék lenni nagy orvosprofesszor,
és végezni sok operációt,
Felnyitnám az emberszíveket,
s beletenném ketyegni masinám,
Szeretet, szeretet, szeretet.
És minden szív szeretetről beszélne,
Nem lenne gazdag, s munkanélküli,
Nem döntenénk egymásra hegyeket,
csak dalolnánk, a ritmust szívünk verné:
Szeretet, szeretet, szeretet.
A templomok mindennap megtelnének,
Nem lenne csípős polémia,
Boldogok lennének az emberek,
Szeretet, szeretet, szeretet.
Szeretnék lenni nagy-nagy feltaláló,
Szeretnék lenni, de hát nem vagyok,
Csak egy dolog vigasztal,
Eljön majd az óra,
Mikor összegyűl sok-sok szív, nagy találkozóra,
és karban éneklik, betöltve egeket:
Szeretet, szeretet, szeretet.
(ismeretlen szerző)
BK