A halhatatlan színészlegenda, Sinkó László alakját elevenítették fel az UPódium műsorán az Újpesti Városnapokon, augusztus 29-én. A színpadon olyan meghatározó művésztársak emlékeztek a 2015-ben elhunyt színművészre mint Szacsvay László, Ujlaki Dénes, Máté Gábor vagy a meglepetésként a színpadra invitált Liptai Claudia.
Sinkó László. Ki ne ismerné és emlékezne az egyszeri és megismételhetetlen színészóriás mélybarna tekintetére, hófehér hajára és bársonyosan jellegzetes hangjára? A több szállal is Újpesthez kötődő színművész nevét viseli immár az UP Rendezvénytér színházterme, az előtérben pedig állandó kiállítás nyílt a művész tiszteletére. Az Újpesti Városnapok UPódiumán is Sinkó László alakját idézte meg a házigazda Juhász Anna a meghívott vendégekkel. A színpadon Szacsvay László, Ujlaki Dénes, Máté Gábor, Makranczi Zalán és Vajdai Vilmos anekdotázott barátjukról és bálványukról. Az UPódium már-már állandó zongoristája, Tempfli Erik Hegedűs Bori énekesnővel együtt pedig megzenésített verseket adott elő.
foró: Várai Mihály
Az eseményt megtisztelte Sinkó László lánya, a kiállítás egyik létrehozója, Sinkó Andrea, aki megosztotta, hogy ott ült a nézőtéren édesapja testvére, Sinkovits Katalin, és a művész unokái is eljöttek erre a rendezvényre.
S hogy milyen volt Sinkó László? Örökös és hatalmas lánggal égő, öntörvényű és megzabolázhatatlan művészóriás, aki egyszersmind szorgalmas, alázatos és pontos volt, ha hivatásáról volt szó. „Mindig sietett, ez volt a lelki alapállapota. A színpad volt a lételeme, de a családja a mindene” – fogalmazott róla Ujlaki Dénes, aki a legendás Übü király előadásban is együtt játszott vele. „Sietett, hiszen hozzánk, a családjához rohant haza. Élt-halt értünk” – felelte Sinkó Andrea, aki azt is elárulta, máig is bármikor képes felidézni az Übü király szövegét, amit Zsámbéki Gábor rendezett, és 1984-ben mutattak be a Katona József Színházban.
fotó: Várai Mihály
Szacsvay László a tőle megszokott és megszeretett fanyar humorral elmondta, a világ legjobb teniszpartnere volt, már csak azért is, mert Sinkó László sokkal jobban játszott nála. „A teniszpályán mindig bűbájos volt velem” – mesélte a színész. Makranczi Zalán pályakezdő fiatalként a Nemzeti Színházba kerülve találkozott először példaképével, s visszaemlékezése szerint annyira megilletődött, hogy nem jött ki hang a torkán, amikor üdvözölte a lépcsőn a művészt. „Egyszer odaültem az asztalához, és beszélgetést akartam kezdeményezni. Megemlítettem neki, hogy játszottam együtt a bátyjával, Sinkovits Imrével. Nem szólt semmit. Négy év kellett ahhoz, hogy előhozza ezt a témát” – mesélte Makranczi.
A Katona József Színház igazgatója, Máté Gábor pedig arról beszélt, hogy Sinkó László olyan hatalmas formátumú művész volt, aki „színházi hosszútávfutóként” végül méltó helyére került, rendkívül meghatározó alakításokban remekelt, mellyel leküzdötte örök bizonyítási vágyát, s megmutatta, hogy bátyjához, Sinkovits Imréhez hasonló színészóriás. A beszélgetés végén Juhász Anna színpadra hívta a nézők között helyet foglaló Liptai Claudiát, aki szoros kapcsolatban állt egykori tanárával. „Bár a Színművészeti Főiskolán Csala Zsuzsa-szerű lénynek nevezett, később letagadta mindezt, s szomszédok lettünk Budakalászon. Néhai férjemmel, Gesztesi Károllyal rendszeresen összejártak, Panka lányom állandó vendég volt náluk. S milyen a sors? Most szinte egymás mellett áll Sinkó László és Gesztesi Károly sírja a temetőben, Budakalászon.”
fotó: Várai Mihály
A rendkívül megható, s mégis humoros anekdotákkal átszőtt UPódium végén maga Sinkó László szólalt meg, a feledhetetlen művész Kosztolányi Dezső egy versét mondta el, felvételről. A méltán sikeres UPódium pedig decemberben folytatódik.
BJ