Úrnapi körmenet a Nap utcában

 - Az utolsó vacsorára emlékezünk, ahol Jézus új tartalmat adott húsvét ünnepének, a húsvéti vacsorának, amely az ószövetségi ember számára az Egyiptomból való szabadulás emlékére történt, melyben a saját testét adta tanítványainak – mondván, hogy: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik, és igyatok ebből a kehelyből mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetség kelyhe, amely vér sokakért kiontatott a bűnök bocsánatára.” Ez Nagycsütörtök estéjén történt, ami már előrevetítette Jézus szenvedésének, halálának, feltámadásának a misztériumát is. Szent János evangéliuma szerint ő az új húsvéti bárány, akit feláldoztak a keresztnek az oltárán, és ezzel megváltotta a népet bűneitől. A húsvéti bárány is az ószövetségben az Egyiptomból való kivonulás időszakára vezethető vissza, annak az emlékére, amikor sült bárányt fogyasztottak keserű salátával a kivonulás előtti éjszakán, s a báránynak a vérével kenték meg a házaknak az ajtófélfáját, hogy az angyal elkerülje azokat a házakat, amelyekben a zsidók laktak. Így menekült meg az életük, és Jézus, a mi húsvéti bárányunk a halálon aratott diadalt, az örök haláltól ment meg bennünket.

– Érdekes volt, hogy a körmenet stációi a templom mellett a környező utcák családi házaiban voltak elhelyezve.

– Igen, az elmúlt években itt a templomot jártuk körbe, két-két oltár volt elhelyezve a templom két oldalán, illetve a plébánia oldalán. Tavasszal kezdtünk el gondolkodni azon, hogy egy kicsit feszegetjük a határainkat, és van két kedves család itt a környéken, akik befogadtak bennünket és az udvarukba, a kapubeállójukba állítottuk fel az oltárt. Ezzel megnöveltük a körmenetnek a hosszát is. Kimentünk az utcákra és hirdettük az oltári szentségnek a titkát. Ez, hogy most itt családok a házaikba fogadtak be bennünket, ez is a keresztény hívők közösségének az egységét fejezte ki.
K.Z.