Mi lehetne jobb egy Xantusos cserkésztábornál? Természetesen két Xantusos cserkésztábor. Azoknak pedig, akik ezzel korábban is tisztában voltak és részt vettek az idei nyáron Szigetmonostoron megrendezésre kerülő táborok valamelyikében, egyértelműen bőven van miről mesélniük.
A kiscserkész-tábor június 27-29. között került megrendezésre, azonban csak a kiválasztottak léphettek be a varázslók világába, ugyanis a keretmese a sokak által kedvelt Harry Potter volt. A Teszlek Süveg kegyetlenül őszintén, mégis humorral fűszerezve osztotta be a résztvevőket a házaikba, melyek a járványveszély hatására – ugyanis az a varázsvilágot sem kerülte el -, kellő távolságra helyezkedtek el egymástól. Bár ez a tábor rövid volt, mégis tartalmas.
Megmutatkoztak a Roxfort tanárai, akik cseppet sem okozva csalódást, hozták a formájukat. Nagyszerű lakomákat szolgáltak fel a Hét seprűben, hála a két brilliáns kotyvasztónak. Számtalan játék – úgy mint az elengedhetetlen és népszerű kvidics -, kézműves – mert a varázspálcák dizájnolása külön tantárgy-, illetve séta is volt napirenden a Tiltott rengetegben. Emellett a különféle énekek kántálása szinte állandó volt, melyeknek dallama a fák között állandóan keringett. Majd 29-én egy pálcasuhintásra minden megváltozott. Vagyis jobban mondva a diákok személye változott meg, de semmi vész, hiszen nem egy balul elsült varázsige következménye volt ez. Mindössze annyi történt, hogy június 29-én vette kezdetét a cserkésztábor, mely egészen július 5-ig tartott.
A létszámot elnézve az mondható el, hogy mindenki sikeresen megtalálta azt a bizonyos 9 és 3/4-ik vágányt. Tekintve, hogy a korosztály itt már nagyobb volt, egyből rövid tanfolyamokon vehettek részt, úgy mint a latrina- vagy a szerszámhasználat és még fontosabb lett az étkezések előtti kézfertőtlenítő szertartás is, hiszen az étel addig nem vált láthatóvá, míg mindenki keze tiszta nem lett. Szerencsére ezt a tábor végére bevetté vált szokást Hisztis Mirtyl sem kifogásolta. Az első varázsige, amit a résztvevők megtanultak, az a kapunyitó ‘Alohomora’-t követve a tűzbűbáj volt. A szórakoztató és érdekfeszítő tábortüzek alatt ez igen hasznos tudásnak bizonyult.
A programok és tantárgyak repertoárja is bővült ekkorra: cserkésztudást ismételhettek és sajátíthattak el a táborozók, meglátogatták a Szent Mungó Kórházat, átváltoztatástanon – alias misén – vettek részt, továbbá sötét varázslatokat tanultak meg kivédeni – ami ugyan sikerült, de közben mindenki bőrig ázott. Tévedsz, olvasó, ha azt hiszed, hogy a varázslás mindig könnyű és sértetlenül megússza a végrehajtója!
Ráadásul sokszor csak próbatételek árán érheti el a kívánt szintet a varázsló a tanulmányai során. Ez a táborban sem volt másként, mivel egy hosszú utat és egy hideg éjszakát is magába foglaló portyát kellett a tanoncoknak megtenniük, mely során meredek emelkedők, csúszós gyökerek, omladozó sziklák, rejtélyes állatok és idegenek vártak rájuk. Az akadályokat mindenki sikeresen vette, és néhányan a tábor során hivatalosan is a következő szintre léptek, melyet nyakkendőátadás és fogadalomtétel volt hivatott mutatni. Másik alkalommal egy varázsló show kereteien belül ámuldozhattak a tanulók a brilliánsabbnál brilliánsabb mutatványokon, majd pedig váratlan fordulatként egyszeri eseménynek lehettek szemtanúi: dementortánc. A party hevét továbbvíve a záróbuli szintén felejthetetlen volt, ráadásul egy szülinapost is megünnepeltünk.
A végszó pedig a mindkét tábor alatt végighúzódó leggyakrabban és legszívesebben használt varázsige legyen: ‘Nutellus’.