Virágvasárnappal elkezdődik a húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hete, a nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán át vezet el a feltámadás ünnepéhez. Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeznek a keresztények.
A hagyomány szerint Jézus az ünnepi pászkavacsora előtt érkezett Jeruzsálembe. Az Olajfák hegyénél két tanítványát előreküldte egy olyan szamárcsikóért, amelyen korábban még nem ült ember, és ezen vonult be a városba. Az őt köszöntő tömeg pálmaágakat lengetett, innen ered a nap latin elnevezése is: Dominica palmarum, vagyis pálmavasárnap.
A bevonulást felidéző szertartások már az első századokban megjelentek az egyházi liturgiában. Jeruzsálemben a 4. században tartottak először ünnepi körmenetet, amely az Olajfák hegyétől vezetett a városba. A szokás később Konstantinápolyban, majd a 11-12. században Rómában is elterjedt. A pálmaágak megáldásának hagyománya a 8. század közepére vezethető vissza.
Azokban az országokban, ahol nem honos a pálma, így Magyarországon is, barkát szentelnek a templomokban. Ezzel kezdődik a virágvasárnapi szertartás, majd a körmenettel folytatódik, a szentmisén pedig felolvassák Jézus szenvedéstörténetét.
A barkához számos népi hiedelem kapcsolódik. Úgy tartották, hogy védelmet nyújt a betegségek és a villámcsapás ellen. Volt, ahol a megszentelt barkát nem vitték be a házba, mert úgy vélték, hogy akkor nyáron sok lesz a légy, ezért inkább a padlásra, ablakba, házereszre akasztották.
Virágvasárnaphoz népszokások is fűződnek. A hagyomány szerint ezen a napon kerülni kell a mulatságot és a munkát, ugyanakkor ilyenkor érdemes elvetni a virágmagvakat, mert így szebbek és illatosabbak lesznek a növények.
BK