Január 6-a a keresztény hagyományban vízkereszt napja. A népszokás szerint ettől az időponttól kezdve szabadulhatunk meg a karácsonyfánktól – a legtöbben ennek kapcsán emlegetik ezt a jeles napot, de mit ünneplünk pontosan vízkeresztkor?
A vízkereszt, vagyis epifánia (Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése) a húsvét után a második legrégebbi keresztény ünnep, melyet a 4. század eleje óta ismer az egyházi hagyomány. A nyugati kereszténységben január 6-án tartott liturgikus ünnep eredetileg a Megváltó megjelenésének és kinyilvánulásának három eseményét, a háromkirályok látogatását, Jézus megkeresztelkedését a Jordán vizében és a kánai menyegzőn történt csodatételt (a víz borrá változtatását) kapcsolja egybe. Korábban, a karácsony ünnepének kialakulása előtt Jézus születését is vízkeresztkor ünnepelték a keresztények.
A keleti egyházakban Krisztus megkeresztelése, a nyugati egyházban pedig a három napkeleti bölcs, Gáspár, Menyhért és Boldizsár látogatása vált hangsúlyossá a vízkereszt ünnep kapcsán. A római katolikus egyház az 1960-as években tartott második vatikáni zsinat óta csak az utóbbit ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át. A keleti ortodoxiában egyébként január 19-én ünneplik a vízkeresztet, ugyanis ők a Gergely-naptárat használják.
Gaspare Diziani: A háromkirályok imádása. (Magyar Szépművészeti Múzeum)
Máté evangéliuma szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Júdeába, hogy az újszülött Jézusnak kifejezzék hódolatukat: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az Embernek. Az evangélium mágusnak nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, ma ismert nevüket a 8. században élt angol teológus írótól, Beda Venerabilistől tudjuk.
Az egyházi szertartásokban epifánia ünnepén fontos szerepet kap a víz megszentelése: vízkeresztkor hagyományosan vizet szentel a szentmise elején a szertartást végző püspök vagy pap. A keleti egyházban ez a hagyomány kettős formában van jelen: a január 5-én, általában nagy alkonyati zsolozsmával végzett Szent Bazil liturgia végén, majd a január 6-i Szent Liturgia során is megszentelik a vizet. A görögkatolikus egyházban az előesti vízszentelés a templomokban történik, vízkereszt napján a papok és püspökök pedig kimennek a folyókhoz, hogy megszenteljék azok vizét.
Szintén vízkereszthez kötődik a házszentelések szokása, mely a 15. században alakult ki. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat, valamint megáldja a bennük lakókat, dolgozókat. A házszentelés után az ajtóra felírják az évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit. Magyarországon már viszonylag ritkaságnak számít a házszentelés, de egyes településeken, különösen vidéken, még mindig él ez a hagyomány.
A keleti ortodox szokások része a jeges vízben való alámerülés vízkereszt napján.
A magyarság körében a vízkereszt ünnepéhez kötődően egyéb népszokások is kialakultak a századok során: hagyományosan ekkor kezdődik a húshagyó keddig (a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdát megelőző nap) tartó farsang is.
Természetesen vízkereszt napja, vagyis január 6-a hagyományos a karácsonyfa lecsupaszításának ideje is, vagyis az a dátum, amikortól a babonásabb emberek is „következmények nélkül” megszabadulhatnak az ünnepi fenyőtől. A népi hagyomány szerint azért is fontos, hogy vízkeresztkor leszedjük a karácsonyfát, mert ekkor kezdődik a farsang, amikor a meghittség helyére a vidámság lép. A népi babona szerint el kell engedni az óévet, és ünnepelni az újat, hogy ne hagyjon el minket a szerencse.
ÚN