Amikor Erdélyi Zsófi, az UTE atlétája, Düsseldorfban 2 óra 35:37-es időeredménnyel első helyen végzett, teljesítette az olimpiai kvalifikációs szintet. Nem mellesleg, a legjobb eredményt elért magyar maratonistaként készülhet a riói olimpiára. Külön érdekesség, hogy a fantasztikus eredményt alig tíz hónappal gyermeke megszületése után érte el.
– A baba megérkezése után mikor kezdett Rióra gondolni?
– Nem jött el az az időszak, amikor biztosan tudtam, hogy sikerülni fog. Nem tudtam, hogy szülés után a testem, hogy fog működni, és még most is tanulom, hogy mire képes és mire nem. A gondolataim is változtak a szülés előtti önmagamhoz képest. Hatévesen kezdtem futni, szóval ennyi idő alatt kitanultam magam, de az a korszak lezárult, és most jön egy új.
– Milyen érzés volt ismét edzeni?
– Hat héttel a szülés után mentem ki az első kocogásomra. Három kilométert terveztem, és belepusztultam ebbe a három kilométerbe. Még viccesen meg is fordult a fejemben, hogy itt szenvedek három kilométerért, és maratonin olimpiai szintet tervezek. Kinevettem magam. Az sem segített, hogy 25 kilót szedtem fel, igaz, kilenc hónap alatt le is dolgoztam magamról. Szeptemberben mentem le először az UTE-pályára edzőmhöz, Csoma Ferenchez. Heti kétszer edzegettem, aztán fokozatosan, sok szenvedés és sírásba torkolló edzések után, idén januárban végre elindultak a lábak.
- A pályán és otthon is bizonyítania kell. Nem lehet könnyű feladat…
– Nyolc és fél hónapig szoptattam és éjszakáztam. A sevillai maratonim után ültünk le párommal, hogy ez így nem fog menni. Szóval ő azt mondta, bevállal minden éjszakát, és a szoptatást megbeszéltük, hogy akkor abbahagyom. Rengeteg segítségem van. A párom, a szüleim, a párom szülei, és a nagyszüleim nélkül nem is sikerülne. Edzések alatt szükségem van segítségre, de ahogy vége a tréningnek, a nap hátralevő részét Babóval töltöm. Szóval edzés után nem pihenés vár, hanem az anyai teendők. De boldogabb vagyok, mint valaha bármikor. Jobban bírom az edzéseket és sokkal jobban élvezem a futást is.
- Mit vár Rióban?
– Egy olimpiai részvétel számomra egy hihetetlen álom valóra válása. A maratonira nézve eléggé kellemetlen időjárási körülmények lesznek. Meleg, fülledt, ami nem igazán a hosszútávfutás legjobb barátja. De úgy készülünk, hogy a tudásszintem az egyéni csúcsomnál jobb legyen. Az már az adott nap kérdése, hogy ki tudom-e hozni ezt magamból.
atletika.hu/gg