Február elsején Berda Józsefre, Újpest költőjére emlékezünk, aki 112 évvel ezelőtt született, s minden versgyűjteményét – egyetlen kivételével – Újpesten adták ki. Berda versei hajdan kézről kézre jártak, kocsmák pultjain cseréltek gazdát. Berda 1944-ben Baumgarten-díjat, 1965-ben József Attila-díjat kapott.
Berda József (1902. február 1. – 1966. július 5.) élvezte a természetet, az evés-ivást, szerelmet, megverselte az élet örömeit. Törzshelye volt a legendás Rátesi Vendéglő, ahol naponta fél liter bort kapott grátisz, a Brunovszky és a Kakukk étterem volt.
Szunyoghy András újpesti képzőművész egyike a kortanúknak. Az idők folyamán megörökölte a Berda Baráti Társaság vezetését is. Olajban festette meg Berda Józsefet, portréban, valamint egész alakos ábrázolásban az egykori Szent Gellért utcai lakásának udvarán állva. Az utóbbi kép az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény kutatószobájában látható.
– Ifjúként csapódtam Berdához, gyerekkori barátommal, Sipos Áronnal, aki producerként és dramaturgként évtizedekkel később a Berda-hagyaték feldolgozója lett. Felnőttként kötelességemnek éreztem, hogy megörökítsem Berdát, szegényes „házbérlete”, azaz albérlete előtt a Szent Gellért utcában – meséli a művész. – Berda az ötvenes-hatvanas években jellegzetes figurája volt a városnak. Rövidnadrághoz kalapot viselt, ma is látom őt magam előtt. Mi, fiatalok, akik gimnazistaként már művészpályára készültünk, minden szabadidőnkben a művészek társaságát kerestük. Jómagam Hován Laci bácsi Hován László festőművész 1920-1990, – a szerk.) körül „sameszkodtam”. Ott ismertem meg Berdát. Nem csupán verselt az élet örömeiről, igényelte is azokat. Amikor ihletet gyűjtött, bizony jókora mennyiségű bor csúszott le a torkán. Népes slepp kísérte haza esténként a költőt a vendéglőkből – emlékezik Szunyughy András.
A Berda Baráti Kör a költő születésének évfordulóján egy-egy üveg bort helyez el Józsi bácsi szobránál. Ez nem kegyeletsértés. A költő társaságában egyszerűen nem volt helye a komolyságnak. Erre álljon itt két, Berdára jellemző anekdota:
– Berda József halálhíre életem első, már főiskolai művésztelepén ért utol. Művészettörténész tanáromtól, Cifka Pétertől hallottam, amikor 1960 nyarának végén Zebegényben Szőnyi Istvánt temették, a gyászolók között megjelent egy oda nem illő figura, rövidnadrágban, borostásan, hátizsákkal. Berda volt. Többen kérdőre vonták, hogy mert a temetésre így odaállítani. Berda azt mondta, lassan a testtel, Szőnyi egyedül őt hívta meg közülük. Elővett egy levelet, amelyben az állt: „Jóska, ha Zebegényben jársz, látogass meg…” – írta az újpesti születésű mester. Az út Berdánál többnaposra sikeredett, számos helyen lelt marasztalásra, kosztra, kvártélyra. Mire Zebegénybe elért, Szőnyi István már nem élt.
Egy másik történet szerint a kissé illuminált költőt a rendőrök vitték el az újpesti utcáról. Az eljárás ellen persze tiltakozott: mondván ne csinálják ezt vele, mert este Kodályékhoz vacsorára hivatalos. „Még félre is beszél az öreg” – legyintettek az egyenruhások. Reggel a fogdában ébredve is zsörtölődött Berda, így kénytelenek voltak felhívni a telefonszámot. A Kodály-lakás volt a vonal végén. Amikor megmondták, egy magát Berda Józsefnek nevező férfi hivatkozik rájuk, a vonal végén csak annyit kérdeztek: hol van? Máris indulunk érte.
Berda és a közügy
Berdával kapcsolatban aligha helyes költői „fejlődés”-ről szólni. Hiszen már első méltatói – közöttük Illyés Gyula és Németh László – elmondták, hogy az egyszerű ember örömeinek énekese, hogy azok közé a kivételes tehetségek közé tartozik, akik a „költőietlen” vagy annak hitt témát is képesek átizzítani, „megemelni”, közüggyé tenni – írja róla az Irodalmi lexikon szócikke.
Újpest és a kor zsenijeinek támogatottja
Berda nyolcgyermekes, szegény szülők gyermeke, aki 14 évesen vesztette el édesanyját. Ez a tragédia érleli első, nyomtatásban megjelenő versét, amely az Újpesti Naplóban (1922-ben) jelent meg Az én Anyám címmel. Négy elemit végzett lakatosinas volt, majd kifutó, hordár, könyvügynök.
A költő Újpest támogatottja volt tizennyolc éves korától élete végéig. Akinek minden versét és versgyűjteményét – egyetlen kivétellel – Újpesten adták ki. Támaszként tudhatta maga mellett a kor zsenijeit, például Illyés Gyulát, Kodály Zoltánt, Kosztolányi Dezsőt, valamint – más művészeti ág képviseletében – az Újpestről Zebegénybe költöző Szőnyi István festőművészt.
Költeményeit a több mint száz éve indult Nyugat, a Széphalom, valamint az Est Lapok, a Szép Szó és az újpesti újságok juttatták el az olvasókhoz. Miközben szellemi szabadfoglalkozásúként elfogadott, el is várt minden adományt.
Az egykori Szent Gellért utca nevében Berda József emlékét őrzi, ahogy a bronzból készült mellszobor is, az Aradi utcában.
B.K.