„Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem”. Sokunknak ugrik be ez az alliteráció, amikor Babits Mihály nevét halljuk. 1941. augusztus 4-én halt meg, éppen 70 éve. A csodás versek mellett regények, fordítások és irodalomtörténeti tanulmányok teszik halhatatlanná.
Az irodalom szeretet családi örökség volt, hiszen édesanyja is kívülről tudott olyan műveket, mint az Anyegin vagy Toldi szerelme. A szekszárdi gyermekévek után Pécsett járt gimnáziumba, majd édesanyjával és testvéreivel visszaköltözött Szekszárdra a nagyszülők házába. Halálfiai című regényében találkozhatunk nagymamájával, aki Cenci néniként jelenik meg a műben.
Az magyar-francia szakos egyetemistaként ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. Több városban tanított. Első két verseskötete, a Levelek Irisz koszorújából (1909) majd Herceg, hátha megjön a tél is ( 1911) megjelenése után került Fogarasról éppen száz esztendeje Újpestre tanárnak az Újpesti Állami Főgimnáziumba, a mai Könyves Kálmán Gimnáziumba.( Emlékét Újpesten tábla őrzi az iskola falán, továbbá az akadémikusok emléktábláján, nevét viseli a káposztásmegyeri gimnázium). Lakást Rákospalotán bérelt,a Fő utca 2-ben. Onnan járt be mindennap villamossal a mai Venetianer és Deák utca sarkán álló épületbe tanítani. Az itt készített regényének,a Kártyavárnak ez a város jelenti a hátteret.
Az egyik legismertebb regénye, a Gólyakalifa megjelenésének évében (1913), kezdi fordítani Dante Isteni színjátékát, amiért az olasz államtól kitüntetést kapott.
1915-től a Vörösmarty Akadémia alelnöke, majd elnöke lett. Rendes tagja volt a Petőfi Társaságnak, és 1919-től főmunkatársa , majd szerkesztője volt a Nyugat cím folyóiratnak.
Több műve született esztergomi házában, ahol nagyon sok időt töltöttek feleségével. Ebben a házban ma, múzeum őrzi a költő emlékét.
1927-től a Baumgartner-alapítvány kurátoraként nagy befolyása volt a magyar irodalmi életre és részt vett a Benedek Marcell-féle, 1927-ben megjelent Irodalmi Lexikon szerkesztésében.
Forrás: internet, Újpest Lexikon, UN