Idén ünnepelte 70. születésnapját Sillye Jenő Káposztásmegyeren élő zeneszerző, egyházi könnyűzenész.
Édesapja id. Sillye Jenő sakkmester, a Hajdú kerület utolsó főkapitányának, Sillye Gábornak unokája volt. Szülei válása után édesanyja és nagymamája nevelte vallásos életszemléletben. 15 éves korában már templomi nagykórusban énekelt. A beatzene nagy hatással volt rá, gitározni kezdett. Egyházzenei pályáját Aimé Duval francia jezsuita atya példája indította el, aki gitárkísérettel adott elő vallási témájú dalokat. 1967-ben, húszévesen írta első dalát Hol van a szeretet címmel, melyet azóta több száz szerzemény (köztük számos oratórium) követett. 1997-ben zenekarával a Petőfi Csarnokban adott jubileumi koncertet 50. születésnapja alkalmából. Idén augusztus 20-án a Szent István Bazilika ünnepi programjai között adott műsort zenész barátaival. A kezdetek óta tagja a káposztásmegyeri római katolikus egyházközösségnek. A Szentháromság Templom építéséhez annak elkészültéig folyamatosan ajánlotta fel zenei bevételeit.
2007-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Pro Ecclesia Hungariae kitüntetést adományozta neki. 2010. október 23-a alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést, 2016. november 10-én Magyarország keresztény könnyűzenei díja, a Szikra életműdíját kapta meg. 2017-ben Erdő Péter bíboros a Szent Adalbert kitüntetés nagyérem fokozatát adományozta számára az egyházzene és ifjúsági evangelizáció területén végzett munkásságáért.
„A lélek ajándékaiban osztozni kell”
Sillye Jenő karácsonyi gondolatai
„4 éves voltam, amikor Apám válása miatt anyai nagymamámhoz költöztünk. Az 50-es évek a kommunizmus legsötétebb időszaka volt. Megszüntették az ünnepnapot, de a karácsony nálunk nem maradt el. Bátyám és én olyan szeretetben éltünk, ami mindennél többet adott nekünk. A karácsonyi énekek, a családi együttlétek egész életemben elkísértek. Angyalföldön a karmelita templom mellett laktunk. A templom gyönyörű betleheme szinte elénk varázsolta a kis Jézus születését. Később már részt vettem a pásztorjátékban. Édesanyám, nagymamám, a legnehezebb időkben is hűségesek voltak a hitükhöz, és ez meghatározta a mi fejlődésünket és későbbi gondolkodásunkat.
Erős emlék, amikor már gimnazista koromban a templom kórusában énekeltem legszebb karácsonyi énekeinket. Talán ebből fakadt, hogy felnőve magam is több dalban köszöntöttem a betlehemi gyermeket és égi édesanyját, Máriát.
Egy másik korszak volt, amikor feleségemmel saját gyermekeinknek készítettük az ünnepet. A karácsonyi készület, az adventi időszak elválaszthatatlan az ünneptől. Öt gyermeket neveltünk fel, ezért családunknak ez az időszak mindig csodálatos volt. Jó látni, hogy továbbviszik a tőlünk kapott hitet.
Legalább 10-15 éve minden karácsonyhoz hozzátartozik, hogy megyek idősek otthonába, és a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalanotthonába. Viszem a karácsony üzenetét a leginkább rászorultakhoz. Éveken át jöttek velem a fiaim is, és néhány gitáros tanítványom. A lélek ajándékában osztozni kell, mert csak így lesz igazán értékes.
Ma is, a családi karácsonyi együttlét után, megyünk a templomunkba. Az éjféli mise előtt egy órával már imádkozunk, énekekkel készülünk a Jézussal való találkozásra a szentmisében.”
Megjelent az Újpesti Találkozások magazin 2017. decemberi lapszámában