Újpest 1900-ban 41900 lakost számlált, tíz évvel később, 55200-an lakták a települést, amely akkor már három éve város volt. 1911. április 1-jén kezdték meg Újpesten a vízvezeték-hálózat csőfektetését, július elején pedig a víztorony építését. A vízszolgáltatás 1912. június 17-én indult meg.
A százéves történet előzménye, hogy a „vízvezeték létesítésére Újpest – még mint nagyközség –hatóságát a belügyminiszter már az 1905-ös évben leiratban utasította – olvasható dr. Ugró Gyula, a város 1907-1911 közötti polgármesterének „Ujpest” című, 1932-ben íródott monográfiájában.
„Politikai és közigazgatási válságok, majd a várossá alakulás munkálatok miatt a nagy horderejű kérdéssel – a polgármester jelentése alapján – csak 1908-ik év vége felé foglalkozott Újpest város képviselőtestülete. A képviselő-testület elé terjesztett műszaki és pénzügyi szempontok szerint a víztoronnyal párhuzamosan kialakítandó népszigeti vízművet olyképpen kell megépíteni, hogy 60 000 lakos számbavétele mellett, fejenként 120 literes fogyasztást véve alapul, szállítóképessége 7200 köbméter legyen”. Ám a jövőre gondolva a feltételeket úgy szabták meg, hogy közműfogyasztásra, utak locsolására, tűzoltásra egyaránt megfelelő legyen. (A városhoz a vízművek kialakítására 3 ajánlat érkezett, végül egy belga társaság 2 millió korona alaptőkével magyar részvénytársaságot alapított és Ister Magyar Vízmű Részvénytá
rsaság néven bejegyeztette).
Mivel a vízfogyasztás a különböző napokon nem egyenletes, célszerű volt átmeneti tározásról is gondoskodni. A síkvidéki Újpest számára ezt kizárólag víztoronnyal lehetett megoldani, amelynek építészeti terveit Dümmerling Ödön, szerkezeti terveit a Kossuth-díjas (1948) dr. Mihailich Győző egyetemi tanár, hídépítő mérnök készítette, akinek nevéhez kötődik többek között a világ akkori legnagyobb fesztávolságú vasbeton hídjának, (Temesvár, Ligeti úti híd, 1909) és a szolnoki közúti Tisza-híd acélszerkezetének tervezése is.
Az újpesti vízművek Árpád úton emelkedő hatalmas műtárgya, a víztorony, egy 1500 köbméteres, Itze-rendszerű vasmedencét rejt magában. A medence hengeres részének átmérője 15 méter és teljesen megtöltve a vízszint 40 méter magasan áll az utca szintje fölött. Alépítménye hengeres tömör téglafal, melynek külső átmérője a medence alatt 11,60 méter. A medencét védőfallal vették körül. A műtárggyal szemben voltak esztétikai elvárások is, hiszen egy ilyen hatalmas, a városból toronyszerűen kimagasló építmény, rendeltetésén kívül, a város díszére is kellett váljon. Építése idején az költségek 225 000 koronát tettek ki.
A tornyot Újpest várostól, akkor már a főváros IV. kerületétől, a Fővárosi Vízművek az 1950-es években vette át üzemeltetésre. 2003 februárjáig a környékbeli gyárak ipari vízellátását biztosította, majd később a Vízművek használaton kívül helyezte. Ma már ipari műemlék, amely a környékbeli házaknak, beépítéseknek köszönhetően ugyan nem emelkedik ki a városból, de megmaradt Újest egyik jelképének.
(Forrás: Iványi János: Az újpesti víztorony, dr. Ugró Gyula: Ujpest, dr. Mihailicz Győző: Újpest vízművének víztornyáról)
B. K
Mi történt Újpesten a víztorony építésének korában?
Ekkor épült például az Árpád út 77. szám alatti első háromemeletes, szecessziós stílusú lakóház, amely a földszintéjén működő moziról az Apolló-ház nevet kapta. Itt volt egykor az Újpesti Vigadó.
1911-ben létesült a Vágóhíd, a Chinoin. Megnyílt a Népszínház, megalakultak az önkéntes mentők.