A Víztorony Újpest egyik szimbóluma, ráadásul műemlék. Polgármester úr néhány napja az épület bejárása alkalmával azt mondta, sokféle elképzelés született már arról, hogy mire lehetne használni a Víztornyot, de minden jó elgondolás elakad a jogszabályok és hivatalok útvesztőiben.
– A Víztorony engem ma egy elhagyatott kísértetkastélyra emlékeztet, márpedig az elhagyatott kastélyok előbb-utóbb az enyészeté lesznek. A Víztorony Újpest egyik legfőbb ékessége, büszkesége. Nem sok ilyen épület van a fővárosban. Számomra egyértelmű tehát, hogy meg kell menteni. Ha nem teszünk valamit, egy idő után olyan állapotba kerül, hogy biztonsági okokból le kell bontani.
Ön milyen elképzelést támogatna?
– Én úgy gondolom, hogy az épületek vannak az emberekért és nem fordítva. És ez a műemlékekre is igaz. A műemlékek is akkor igazán értékesek, és akkor tudjuk valóban megőrizni őket, ha van igazi szerepük az életünkben, ha valamilyen módon az emberek életét szolgálják. Ezért nekem az a célom, hogy a Víztorony legyen megint az újpestieké. Legyen szerepe az életükben. Senki nem fog költeni rá pusztán azért, mert műemlék. Az újpesti emberek sem akarnak olyan épületre pénzt költeni, amit nem használhatnak semmire, amihez nem lehet semmi közük, csak nézhetik, ahogy tönkremegy.
Lát esélyt arra, hogy lesz valami előrelépés?
– Nagyon örülök, hogy a múltkori bejárás után az illetékesek nyitottnak mutatkoznak arra, hogy a kor követelményeihez igazodva felújítsuk a Víztornyot, legyen valami funkciója, és ezáltal visszaadjuk az Újpestieknek. El tudom képzelni, hogy ötletpályázatot hirdetünk, megkérdezzük az újpestieket, mi legyen a víztorony rendeltetése. Siófokon például – tudomásom szerint – kilátóvá alakítják, ami ráadásul forgó kilátó lesz, kétszintes kávézóval, két lifttel. Ilyesmit én is el tudok képzelni. De sok más jó megoldás is lehetséges. A lényeg, hogy „élő” hely legyen, Újpest ékessége, ne kísértetkastély.