Tar Zoltán, az Újpest Színház fiatal művésze, a Pesti srácok musical szereplője, nem először áll a „világot jelentő” deszkákon. Az ’56-os eseményeket feldolgozó színdarabról a bemutató után arról kérdeztük: miként éli meg egy huszonéves fiatal az 55 évvel ezelőtt történteket:
– Szüleim két-hároméves kisgyermekek voltak 1956-ban, a pesti tűzfészektől távol élték meg az eseményeket, saját élményük nincs is erről az időszakról. Számomra sokat jelentett a musical. Harsányi Gábor és Dózsa László művészekkel több órán át beszélgettünk a történelmi tényekről is. A darabot próbálva azt tapasztaltam: a hazafias érzések erősödtek fel bennem. Szüleim is a szülőhaza megkülönböztetett szeretetére neveltek. Három évet töltöttem külföldön, emlékszem a honvágyra, s arra a szívet melengető érzésre, amikor ismét visszatértem. Gimnazista koromban cserediákként egy tanévet az Egyesült Államokban végeztem, ott is érettségiztem. Majd Oroszországban éltem ahol angol nyelvet tanítottam, miközben orosz nyelvet tanultam. A világ két pólusán is téma volt tananyagként és beszélgetésekben Magyarország és 1956. Talán mondanom sem kell, hogy az ott hallottak és tapasztaltak köszönő viszonyban sem voltak egymással. Mégis megrázó volt, amikor egy orosz barátom elnézést kért tőlem 1956-ért. Elmondta, hogy a honfitársai parancsot teljesítettek. Ezek az élmények is mélyen hatottak rám, amikor a Pesti srácokat próbáltam.
B. K