Hosszú évek óta a Horváth cukrászda törzsvendége Csatári Ottó iparművész. A tulajdonosoktól állandó törzshelyet kapott barátaival, majd egy egészen különleges gesztussal lepte meg a cukrászda tulajdonosa.
Csatári Ottó és barátai már akkor is a Horváth cukrászdába jártak, amikor az még a szomszédos pavilonsor végén, egy kisebb helyiségben üzemelt. Aztán az Attila utcai tömb végén megnyílt az új üzlet, az üzlettulajdonos Horváth Ferenc felesége, Pannika egy meghitt sarokra mutatott, ahová egy kényelmes, bőrhuzatú garnitúra került. „Ez az önök helye” – fűzte hozzá. A társaság szóhoz sem jutott a meglepetéstől.
– Azóta figyeltem, kerestem, hogy mivel hálálhatom meg ezt a gesztust.Készítettem nekik például névtáblát, amelyet a kiszolgálók kitűzhettek, majd egy napon eljött az én időm – mondja Csatári Ottó.
A cukrászda igen drága cukrászgépében nemrégiben elromlott egy nehezen pótolható alkatrész. A hírt szomorúan osztotta meg törzsvendégeivel Panni asszony, Ottó pedig, aki kifejezetten kihívást látott a feladatban, rögtön felajánlotta, ha tud, segít. Napokon keresztül dolgozott, míg végül sikerült megoldani a problémát. Szerették volna kifizetni a munkáját, de a törzsvendég nem engedett, örült, hogy ő is adhatott valamit.
Panni asszony egy nap azzal állt Csatári Ottó elé: „Aki az én férjemnek örömet szerez, annak én is a kedvét keresem – mondta, majd odafordult a pincérhez: – Laci, a mai naptól, amíg él, az úr a vendégem egy kávéra” – utasította a főurat.
– Meghatódtam, könnybe lábadt a szemem a kedvességtől. Nem jellemző manapság ez a hozzáállás, igaz, már törzsvendégek is alig vannak – teszi hozzá Csatári úr.
G.R.