Pásztor Erzsi évtizedekig volt az ország Janka nénije egy népszerű tévésorozatnak köszönhetően. Kossuth- és Jászai – díjas színésznő, érdemes művész, Újpest díszpolgára. Alapvetően komikai tehetségét furcsa, belső indíttatású groteszk humor színezi, de a tragédia sem idegen tőle. Számtalan filmszerepe volt, a magyar filmtörténet egyik legfeledhetetlenebb alakítását nyújtotta a „Veri az ördög a feleségét” című film főszerepében, amelyért megkapta a Filmszemle „legjobb női alakítás” díját.
– Elképesztő pálya áll Ön mögött, egy töretlenül felívelő, hiteles élet, megszámlálhatatlanul sok film- és színházi szerep, díjak, elismerések. Igazi példakép lehet a fiatalok számára. Sikeres, hiteles, elismert.
– Jaj, persze, persze, de nem kell mindent elhinni ám! Még olyan szerepeket is nekem tulajdonítanak, amit sose játszottam – mondja nevetve Pásztor Erzsi, a jellegzetes, temperamentumos, mindig élénk, derűs modorában. Tizenharmadik kerületi otthonában fogad bennünket. Amikor két nappal ezelőtt felhívtam, hogy interjút kérjek tőle, azonnal igent mondott. A házzal szemben, ahol lakik, van egy kis virágbolt. Napraforgót veszek neki, ez illik hozzá. Számomra ő is az. Napra forgó, a fényt keresi, az árnyékos részektől inkább távol tartja magát.
– Honnan ez a nagy energia? Tegnap is színpadon volt, méghozzá vidéken. Nem fárasztó már ez egy kicsit?
– Kicsit??? Borzalmasan fárasztó, ráadásul gyűlölök utazni. No, de mit csinálnék a színpad nélkül? Szükségem van rá. Szükségem van arra, hogy legyen dolgom.
– Úgy érzem, az előbb mintha ki akart volna térni a téma elől. Ott tartottunk, hogy töretlen, nagyszerű életpálya van ön mögött, megszámlálhatatlanul sok szerep és rengeteg díj.
– Jaj, csak a díjakról ne beszéljünk! Mindig arról kérdeznek.
– Én most inkább hullámvölgyekről kérdeznék…
– Igen? Hullámvölgyekről?
– Nagy ívű életek mögött általában mélységes hullámvölgyek is vannak…
– Így igaz. Nem adja könnyen magát az élet senkinek sem.
– Engem nagyon érdekelne, hogy a legsötétebb napokon a legmélyebb pillanatokban mi segítette át azt az embert, akit mindenki mindig derűsnek, vidámnak, erősnek, sikeresnek lát. Mi volt az a feladat az életében, amit a legnehezebb volt megoldania és miből merített akkor erőt?
– Volt ilyen több is. De talán ami igazán erőssé tett, a legnehezebb életperiódus, amikor el kellett válnom a férjemtől. Nagy szerelem volt. A főiskolán ismerkedtünk meg. Ő a gyermekem apja. Huszonegy évig éltünk együtt, de sajnos az alkoholbetegsége már olyan méreteket öltött, hogy döntenem kellett. Huszonegy együtt töltött év. Ez akkora közös élethossz, hogy más embereknek akár egy egész életet jelent. De ki kellett lépnem. Szó szerint azt hittem meghalok. Akkor még élt az édesanyám, aki egy fantasztikus nő volt, két lábbal állt a földön, csupa humor, csupa derű, csupa humánum, szóval egy olyan ember, aki sugározta a szeretet, az életigenlést. Ő volt mellettem mindvégig, példát mutatva, hogy hogyan kell erősnek maradni. A család, ami egészben tartott akkor engem. Az anyám, aki a példaképem volt, és a lányom, akiért minden nap érdemes volt újrakezdeni az életet. Nagyon megszenvedtem ezt az időszakot. De végül is végig tudtam csinálni, talpra álltam. A család, ami minden mélyponton át tudja segíteni az embert, szerintem. És a munka. Hogy érezheted, tudhatod: van dolgod ebben a világban.
– Ha már a munkánál tartunk… Ön évtizedeken át volt az ország Janka nénije. Manapság sok fiatal színésznő panaszkodik arra, hogy egy-egy sorozatszerep miatt később nem szívesen alkalmazzák komolyabb, színházi szerepre. Mit tanácsol nekik?
– Azt, hogy ne nyafogjanak, hanem döntsenek. Az adott szituáció és az egyéni élethelyzet dönti el, mire kell igent mondani és mire nem. Vállalni kell a döntések következményeit. Mostanában azzal szoktam viccelni, hogy azért bajban lettem volna, ha akkor, amikor én szerepeltem sorozatban, nekem is kötelező lett volna mindenféle VIP partyn meg fogadáson megjelenni, koccintgatni, mosolyogni. Én nem vagyok ez a típus. A másik meg az, hogy abban az időben, amikor én forgattam, a sorozatokban túlnyomó többségében színészek játszották a szerepeket, nem járókelők. Most ez legtöbbször épp fordítva van. Elhiszem, hogy nem könnyű a döntés.
– Ön sokszor lenyilatkozta már, hogy újpestinek vallja magát, szereti újpestet, ez az igazi otthona. Melyik a legszebb gyerekkori emléke, ami ehhez a városhoz fűződik?
– A ház, ahol anyám fodrászüzlete volt és annak az udvara. Akkor úgy hívták: Gróf Apponyi Albert utca, ez most Mártírok útja. Nagyon sok emlék köt ahhoz a házhoz. De a legmeghatározóbb, hogy ezen az udvaron játszottam együtt azzal a barátnőmmel, aki mai napig a barátnőm.