Az UTE röplabdás lányai idén már bezsebeltek egy bronzérmet a Magyar Kupában. A szólás szerint evés közben jön meg az étvágy, a lila-fehérek már akkor kijelentették, hajtanak a bajnoki éremre is. Az eldöntőt ugyan elvesztették, de a Gödöllő elleni bronzcsatára alaposan felkészültek Milodanovics Andrea tanítványai. Hazai környezetben, négy játszmában le is győzték a nagy riválist, maguk és a fantasztikus szurkolók legnagyobb örömére.
– Tudtam, hogy óriási esélyünk van a találkozón – mondta a mérkőzést követően a vezetőedző. – Éreztem, nem történhet baj, pedig a gödöllőiek egy lapra tettek fel mindent, és jól is játszottak. Végig a kezünkben tartottuk a meccs irányítását, nem volt okunk az izgulásra. Talán csak egy alkalommal kellett belenyúlnom a játékba, amikor a negyedik szettben, amikor már a zsebünkben érezhettük a bronzérmet, egy picit megtorpantunk. Az időkérés alatt megnyugodtak a lányok, és ennek köszönhetően, mondhatom, sima lett a vége.
A lila-fehér játékosok egymást múlták felül a találkozón. Ha kellett, kisegítették egymást, máskor úgy szolgálták ki a társakat, ahogy az a nagykönyvben van megírva. Repültek, vetődtek, pontosan ütöttek, foghatatlannak tűnő labdákat hárítottak. A szakemberek szerint is megérdemelten győzték le a nagy riválist.
– Nem könnyű bármit is mondani egy ilyen mérkőzés és egy ilyen év után – nyilatkozta boldogan Milodanovics Andrea. – Egy gyönyörű évet zártunk egy gyönyörű csapattal. Nagyon büszke vagyok a lányokra, az elvégzett munkára, a hozzáállásra, mindenre, amit az egész szezon alatt csináltak. Köszönöm minden játékosnak a munkáját, és azt, hogy odafigyeltek rám az egész évben. Tiszteletben tartották, amit kértem tőlük, azt csinálták, amit megbeszéltünk. Bízom benne, hogy mindenki magáénak érzi ezt a harmadik helyet. Első nekifutásra ez egy tökéletes év volt számomra, remélem a lányoknak is.
– A csapat egy új „játékossal” is gazdagodott…
– Igen. Újra szeretném kiemelni a szurkolókat, hiszen elképesztő atmoszférát varázsoltak a csarnokba. A szezon első hazai mérkőzésén még alig tizenöten szorítottak nekünk a helyszínen, az év végén pedig állandó volt a telt ház. Egy ilyen fantasztikus publikum előtt szinte képtelenség veszteni.
(gergely)