Május első hétvégéjén rendezték meg a kerekesszékes vívó világkupa montreali versenyét. Az UTE sportolója, Krajnyák Zsuzsa három érmet, egy aranyat és két bronzérmet szerzett. Az újpesti paralimpikon számára nagyon jól indult a szezon, hiszen az idei versenyekről egyszer sem tért haza fényes érmek nélkül.
– Nagyon sűrű a mezőny, és Rióban versenyszámonként csak egy sportoló képviselheti hazáját a játékokon. Ha lehet, valamennyi kvótaszerző versenyen el szeretnék indulni, mert a világranglista-helyezések alapján osztják ki a repülőjegyeket.
– Úgy tudom, két szakágban is előkelő helyen állsz a ranglistán. Eldöntötted már, hogy a tör vagy a párbajtőr mellett teszed le a voksodat?
– Edzőimmel sokat agyaltunk már a kérdésen, és még nem tudtunk megállapodni. Az igazat megvallva, ha Feczner Viktorral beszélgetek, csakis a tőr kerül a látótérbe. Viszont, ha a párbajtőr válogatott kapitánya, Kovács Iván állna most itt a hátam mögött, akkor lehet, nem merném még kijelenteni, hogy a tőr a szívem csücske. Mindenesetre rövidesen elő kell állnom a farbával.
– Tedd meg most. Szóval tőr vagy párbajtőr?
– Jó, legyen. Tőr!
– Olimpián már indultál, érmeket is nyertél, de azt tudom, a legfényesebb medál még hiányzik a gyűjteményedből.
– Remélem, illetve nagyon akarom, hogy Rióban enyém vagy a miénk legyen az aranyérem. Ezért dolgozunk, hiszen egy sportoló miért is utazna el az olimpiára, ha nem a győzelemért. Én is, és a lányok is azért hajtunk, hogy az aranyat a nyakunkba akaszthassák Rió de Janeiróban.
– Csapatban vagy egyéniben jobbak az esélyek?
– Mint említettem, nagyon erős a mezőny, a kínaiak, a koreaiak igen veszélyesek mindenkire. Persze, ha arra gondolok, hogy most, Montrealban sikerült legyőznöm a legjobbakat, akkor nincs mitől tartanom az egyéniben sem. A csapatunk sem esélytelen, sőt úgy fogalmaznék, az egyik esélyes a végső győzelemre. Jól együtt vagyunk a lányokkal. Kanadában, a párbajtőrözők csapatversenyében például Dani Gyöngyi, Veres Amarilla és jómagam a negyeddöntőben 45-35-re vertük a fehéroroszokat, a döntőbe jutásért 42-30-ra legyőztük Oroszországot, és az aranyéremért is magabiztos 39-27-es győzelmet arattunk a mindig veszélyes franciák ellen. Tehát jók az előjelek, csak sérülés ne jöjjön közbe.
– Kislányod számolja az érmeidet?
– Nem csak számolja, hanem kéri, hogy a versenyekről hozzak neki egy újabbat. Remélem, Rióból arannyal lepem meg Zselykét.
GG