Horváth Dávid, Balogh Rudolf-díjas fotográfus elsősorban szociofotóiról volt közismert.
Munkásságát, életét az elesettek iránti érdeklődés hangsúlyozta. Egy 2011-es interjújában ezt így fogalmazta meg:
„Másság-fotósként tartanak számon, mert a társadalmi deviancia felmutatása a célom – cigányokat, hajléktalanokat, betegeket, drogosokat, fogyatékosokat, az élet veszteseit fényképezem, hogy tudatosítsam a létezésüket – és hogy a képek nézőiben tudatosodjék: mi mindent kell megváltoztatni, hogy megszűnjenek a társadalmi különbségek. A Bálint György-i ars poeticát így formáltam a magam képére: Felháborodom, tehát fényképezek.”
„Másság-fotósként tartanak számon, mert a társadalmi deviancia felmutatása a célom – cigányokat, hajléktalanokat, betegeket, drogosokat, fogyatékosokat, az élet veszteseit fényképezem, hogy tudatosítsam a létezésüket – és hogy a képek nézőiben tudatosodjék: mi mindent kell megváltoztatni, hogy megszűnjenek a társadalmi különbségek. A Bálint György-i ars poeticát így formáltam a magam képére: Felháborodom, tehát fényképezek.”
Horváth Dávid közel húsz éven át, 1993-tól 2012-ig volt az újpesti önkormányzat lapjainak (Újpest, Újpesti Napló), kiadványainak hivatásos fotósa. A fiatal, pályakezdő fotósok mentora 68 éves volt.