Két olimpiát kihagyott, de még kettőn indulni szeretne az UTE olimpiai bajnoka. Berki Krisztián, London aranyérmes tornásza a 2012-es játékok után mélypontra került, kislánya születése húzta ki a gödörből. Azóta is minden versenyen a gyermekének akar bizonyítani.
– A gyereknevelésből hogyan tudja kivenni a részét a sűrű programja mellett?
– Amennyi időt csak tudok, a lányommal, Liával töltök. A feleségemmel, Marcsival felváltva visszük oviba, általában az én időbeosztásomhoz alkalmazkodunk. A délutánokat nehezebb nekem megoldani, mert a szerdát kivéve minden délután van edzésem. De amikor Liával vagyok, akkor minden róla szól. Ha beül a kocsiba, megkérdezem, mihez lenne kedve, és akkor azt csináljuk.
– Megváltoztatta az apaság?
– Nagyon. Például sokkal érzékenyebb is vagyok, mióta Lia megszületett. Megváltozott az egész életem, bevallom, nagyon fárasztó a gyereknevelés. De amikor azt mondja nekem, hogy „apa, szeretlek”, annál több egyszerűen nem kell egy szülőnek.
– Máshogy is versenyez, amióta apa?
– Igen, határozottan. Azt már jó előre eldöntöttem, hogy még aktív koromban szeretnék gyereket, hogy a gyerekem lásson versenyezni.
– A riói olimpia nélkül is sűrű éve volt a tavalyi. Tudatosan alakította a sorsát?
– Lényegében a vállam irányított mindent, a sérülés utáni rehabilitációra ment rá 2016 első fele. Nyáron pihentem, majd megkezdtem a felkészülést a második félévre. Úgy voltam vele, ha jól állunk, akkor elindulunk a versenyeken.
– Már most, az év elején csúcsformába kell kerülnie…
– Az az igazság, hogy idén nagyon hamar kezdődik a versenyszezon, mert változtattak a kvalifikációs szabályokon. Most már a Világkupa-fordulók is kvótát érhetnek. Igaz, az első ilyen verseny csak jövőre lesz, de már most megnézzük a helyszíneket. Februárban például Melbourne-ben fogok versenyezni. (Berki Krisztián már el is utazott Ausztráliába, a szerk.)
– Az élete nagy részét a tornacsarnokban tölti. Hogyan lehet tűrni ezt az évtizedek óta tartó monotonitást?
– Nagyon szeretem, amit csinálok. Pedig egyszeres tornászként nekem még egyhangúbb az edzésem, mint a többieknek. Viszont nagyon szeretek nyerni, így aztán kénytelen vagyok tűrni. De az edzőm, Kovács István is szinte minden napra kitalál valamit, ami kicsit kizökkent az „unalomból.”
– Egy szó, egy városnév – Tokió. Mi jut eszébe róla?
– Tokió elég régóta cél, de ahhoz előbb kvótát kell szerezni. Lesz rá két évem, hogy kivívjam az induláshoz való jogot, és ha ez sikerül, akkor onnantól megint tiszta lappal indulhatok. De az biztos, hogy megküzdök az újabb olimpiai bajnoki címért. Előbb azonban lépésről lépésre kell haladni idén. Februárban kezdem az ausztrál Világkupával, márciusban újabb két VK-verseny jön, Európa-bajnokság és világbajnokság is lesz ebben az évben. Szóval, akad lehetőség a bizonyításra. Persze, a vállamtól sok függ, bírja-e a folyamatos megterhelést. Eddig minden rendben ment, kontroll alatt vagyok, azt hiszem, folytatni tudjuk azt, amit tavaly, a második félévben elkezdtünk. Egészen Tokióig, vagy még tovább is.
BERKI KRISZTIÁN
(Budapest, 1985. március 18.) olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok és hatszoros Európa-bajnok magyar tornász, lólengés-specialista, az Újpesti TE sportolója.
DÍJAI, ELISMERÉSEI
Az év magyar férfi sportolója (2010, 2011, 2014)
Az év magyar sportolója (2010, 2011, 2014)
Az év magyar tornásza (2005-2014)
Junior Prima díj (2007)
Újpest díszpolgára (2012)
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012)
Budapest díszpolgára (2012)
Nagyecsed díszpolgára (2012)
Zugló díszpolgára (2012)