Krajnyák Zsuzsanna, az UTE kerekesszékes vívója remekelt Rióban a paralimpián. A hölgyek mezőnyében ő volt az egyetlen versenyző, aki egyéniben tőr- és párbajtőrvívásban is a legjobb négyig jutott, tőrvívásban pedig a bronzérmet is megszerezte. Riói érmeivel együtt már tizenegy paralimpiai medál tulajdonosa. Örömhír, hogy Zsuzsa a tokiói ötkarikás játékokig biztosan folytatja a vívást.
– Ilyen erős mezőny még egyetlen világversenyen sem volt. A kvóta megszerzése is nagyon nehéz, ezért a paralimpián valóban a tizenkét legjobb vívó vehetett részt. Londonban csalódott voltam az ezüstérem után, Rióban pedig boldog, mert itt sokkal többet kellett küzdenem az érmekért, mint eddig bármikor. Csak szép emlékeim vannak Brazíliáról, és nagyon szeretnék ott lenni 2020-ban Tokióban is.
– Edződdel, Feczer Viktorral hosszú ideje dolgoztok együtt. Mi a titkotok?
– Ugyanabban az évben, hónapban és napon születtünk… Ez egy csodálatos véletlen, de ki tudja, lehet, hogy valamiképp ez is hozzájárul közös sikereinkhez. Komolyra fordítva, mindkettőnkben közös a vívás iránti szeretet, tisztelet, alázat, hiszünk a munkában, nekünk sohasem fárasztó a sok edzés, mert minden percét élvezzük. Tizenöt éve dolgozunk együtt, bízunk egymásban, mindketten tudjuk, hogy együtt erősebbek vagyunk, mint külön.
– Akár hosszabb pihenőt is megengedhettél volna magadnak. De nem, már ismét az edzőteremben szorgoskodsz…
– Valóban, nem bírtam túl sokáig edzés nélkül. Vannak céljaim, és ezek eléréséhez dolgozni kell. Tavaly az élen zártam a női tőr mezőnyében a világkupa-sorozatot, és nagyszerű lenne megvédeni a címet. Az idei főverseny a novemberi világbajnokság lesz, bevallom, éremben gondolkodom. És megyek tovább, hiszen nem volt kérdés, hogy folytatom Tokióig.
(forrás: UTE vívószakosztály)