Bizalom

Ötpercenként nézem az órát, mégis nyugodt vagyok. Várom, hogy jöjjön már, akire várunk. Mondjon valamit, csinálhassuk, amit kell, amit lehet. Eltelik egy óra, meg még egy és még egy. Továbbra sem vagyok ideges, inkább csak félek. Ritka, hogy nem tudom a megoldást. Még ha nem is a legjobb megoldás jut eszembe, akkor is lesz egy tervem. A terv a legfontosabb. Most először hagyatkozom teljesen másra. Egy idegenre. Nélküle nincs megoldás, ő mondja a tervet. Ülsz, belebénulva egy helyzetbe, és várod, hogy valaki így kezdjen egy neked címzett mondatot: Akkor most az lesz, hogy… Nem tehetsz mást, feltétel nélkül elfogadod, amit mond, hálás vagy neki és még, ha furcsa is, bízni kezdesz benne. Idegenből a hősöd lesz, kiszed a bénaságból. Becsukod a szemed, nem keresed a kifogásokat, elhiszed, hogy segít. Megfogja a bokád és egyik lépcsőfokról a másikra rakja a lábaid. Még, ha lassan is haladsz, legalább már nem állsz, nem toporogsz. Elindultál.

A végén nem volt kedvem buszra szállni, inkább sétálok. A Kiss Ernő utcáról a Vécsey Károlyra majd a Leiningen Károlyra fordultam. De mehettem volna a Pöltenberg Ernő vagy a Dessewffy Arisztid utca felé is, mindenfelé hősök. Utat és példát mutattak, nem csak korukban, hanem minden korban. Ha tétova vagy tanácstalan lennél, gondolj rájuk és arra, hogy nincs baj, csak megoldandó feladat minden. És van megoldás, csak kell egy terv, és kell a hit és kellenek a hősök, hétköznapi vagy örökérvényű példát mutatók.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után megtorlás következett. Kivégeztek tizenhárom tábornokot és az első felelős magyar miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost. Történetük azóta is példaértékű. Életüket áldozva, több száz évre előre mutattak utat a magyarságnak és a világnak.

Vannak hősök körülöttem.
És Újpest utcáin gyönyörű az ősz.

DV