Már idén is nagyon vártuk a Természet csodái kiállítást, hiszen elsős korunk óta mindig megnézzük.
A második terembe lépve mintha egy erdőbe csöppentünk volna! Meghökkentő színekben pompázó madárkák csicseregtek a kalitkákban. Legszívesebben azt a sötétnarancs kanárit vittük volna haza, amelyet Rednek neveztünk el.
A nagyterembe lépve csak kapkodtuk a fejünket! Azt sem tudtuk, mit nézzünk meg először közelebbről! A kék színű zöld leguánt? A malacháton lovagoló dísztyúkot? Vagy magát a labdázó malacot? A különböző színű és méretű nyuszikat? Az ijesztő, de gyönyörű madárpókokat és kígyókat? Sokan közülünk mégis az állatsimogatással töltötték a legtöbb időt. Eközben azt is megtudták, hogy a malac labdájában finom csemege van, ezért szereti annyira gurítani. Aki a szép lepkékért vagy a madárdalért rajong, az sem csalódott. A márvány varánusz sokunkat lenyűgözött csodás bőrével. Sajnos nem maradhattunk tovább, mert még vártak az ásványok és a húsevő növények.
Mint tavaly, most is rövidnek éreztük az itt eltöltött időt. De már alig várjuk, hogy jövőre milyen újdonsággal lepnek meg minket a szervezők.
Csortos Zsófia, Huszár Zsóka, Paluska Noémi, Pirity Márton
Lázár Ervin Általános Iskola 3. b