Felvidéki kirándulás

Április 17- én, kedden reggel hét órakor indult a buszunk az iskola elől. Kb. két és fél órát utaztunk, Tokaj szőlővesszein át, majd a református kollégiumáról is ismert Sárospatakon keresztül haladva Sátoraljaújhelynél mentünk át a határon. Itt megálltunk Borsin, a Rákóczi várkastélynál, ahol II. Rákóczi Ferenc született. Innen ellátogattunk Királyhelmecre, ahol a város volt polgármestere és országgyűlési képviselője vezetett körbe minket a főtéren, ahol megcsodálhattuk a híres magyar emberekkel díszített Milleneumi Szent Korona Díszkutat és a Bikás kutat. Utána megnéztük azt a kastélyt, amit Lorántffy Zsuzsanna építtetett, és ma zeneiskolaként működik. Felsétáltunk még Királyhelmec református templomához, ahol megemlékeztünk Kálvin Jánosról, és szobra talapzatán szalagot helyeztünk el. Ezután a buszunk továbbvitt Kassára. Itt sétáltunk a városban, és megnéztük a szebbnél szebb épületeket. Utána meglátogattuk a Rodostói- házat, ahol II. Rákóczi Ferenc törökországi lakhelyének másolatát figyelhettük meg. Innen elsétáltunk a nagyon híres Szent Erzsébet dómba, ami egy leégett plébániatemplom helyén épült meg, ma eklektikus stílusú épület. Bent gyönyörű szárnyas oltár fogadott bennünket, az üvegfestett ablakoknak köszönhetően pedig nagyon szép volt a fényjáték a templomban. Lementünk II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Rákóczi József kriptájába is, ahol elénekeltünk egy zsoltárt és a Himnuszt. Kassán megnéztük a pestis- emlékművet is. Megtudtuk, hogy itt született Márai Sándor, megnéztük a házát, ahol élt, és a szobrát. Késő délután elfoglaltuk Várhosszúréten a szállásunkat, és mindenki fáradtan tért nyugovóra.

A második nap újból útra keltünk. Elbuszoztunk a híres Krasznahorka vára mellett, ahol a Bebekek és az Andrássy- ak uralkodtak, illetve részben itt játszódik Jókai Mór híres regénye, A lőcsei fehér asszony. Ellátogattunk a betléri kastélyhoz. Kertje Szlovákia legszebb kertjei közé tartozik, és még nem is beszéltem a kastélyról, amelyben pompás körülmények között élt az Andrássy család. A kastélyban rengeteg preparált állattal lehetett találkozni a közeli erdők vadállományának köszönhetően. Miután a kastély előkertjében található szökőkutat megkerültük, három óra hosszat utaztunk Selmecbányára. Ott meglátogattuk a bányászati múzeumot, ahol rengeteg különleges tárggyal és érdekes makettel találkoztunk. Nagy szerepe volt Selmecbányán a bányászatnak, a legenda szerint is egy aranyporos és egy ezüstporos szalamandra segítségével fedezte fel Selmecbányát egy pásztor. A múzeum után megnéztük a ritkán, de meg- megmozduló pestisszobrot. Innen fáradtan utaztunk át Besztercebányára. Megnéztük azt a templomot, ahol egykor Mátyás király is tartózkodott, és a már 68 centimétert dőlt óratornyot. Körbesétáltuk a pestis- emlékművet, és a sajnos akkor nem működő szökőkutat. Kaptunk egy kevés szabadidőt is, amikor elnyalhattunk egy gombóc fagyit, vagy vásárolhattunk egy üveg helyi kólát, kofolát. A szállás felé menet a buszon sokan elbóbiskoltunk, miközben átmentünk Nyitrán, amelynek vára arról is ismert, hogy itt vakították meg Vazult. Este kilenc körül érkeztünk a panzióba, ahol a vacsora után boldogan és nagyon álmosan feküdtünk le a fárasztó nap végén.

Harmadnap kipihenten pattantunk fel a buszra, és az áhítat után elindultunk Szencre. Elmentünk az ottani magyar tanítási nyelvű iskolába, ahol az iskola igazgatónője beszélt Szencről, és bemutatta az iskolát, a Szencen élő magyarok életét. Szomorú tény, hogy egyre kevesebben vannak magyarok a városban. Ezután körbenéztünk a városban, megnéztük a híres Szenci Molnár Albert szobrot, és láttunk egy kiállítást is, tele szenci képeslapokkal. Az iskola mindezek tetejében meghívott egy gombóc fagyira mindenkit, így addig ismerkedhettünk az ottani hetedikesekkel. Sajnos, nem maradhattunk sokáig, siettünk Pozsonyba. Először átmentünk a Szlovák Nemzeti Felkelés hídján, ami után felvettük a buszos idegenvezetőnőt. Bebuszoztunk a városba, láttuk a hatalmas plázákat, színházakat, egyetemeket. Feljebb mentünk a nagykövetségek és gyönyörű panorámájú házak közé is. Elhaladtunk a szlovák parlament mellett, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra. Felsétáltunk a várhoz, megnéztük a barokk kertet és a várat jelképesen őrző szobrokat. Majd lejjebb mentünk, a szűk, szuvenírárusoktól hemzsegő utcákon át, és végre kaptunk egy kevéske szabadidőt, amikor lehetett ajándékokat és híres pozsonyi kiflit vásárolni. Innen eljutottunk a csodás főtérre, ahol szintén kaptunk szabadidőt, egy fagylalt elnyalására, vagy egy kis hamburger evésre. Aki ezek közül egyikből sem kért, leülhetett egy árnyékos padra a parkban és élvezhette a meleg időjárást (ahogy én is tettem). Utána elmentünk a buszhoz, és elköszöntünk Felvidéktől.

Este negyed nyolc körül érkeztünk az iskolához.

Fülöp Janka 7.m