Fericsán Kálmán testnevelő tanár, az Újpesti Városvédő Egyesület tagja és Arany Horgony díjasa, akinek munkásságát Újpest Önkormányzata Újpestért díjjal ismerte el, gyors lefolyású, súlyos betegségben, életének 74. évében elhunyt.
Mert, hogy egy nagy ember távozott közülünk, azt biztosan tudom. Olyan ember, aki mindenben több fejjel magasodott ki közülünk.
Átlag feletti termetét többszörösen meghaladó belső emberi nagysága a sajátja volt. Ha találkoztunk, mindig derű költözött szívembe, annyi kedvesség, jóindulat és jó modor áradt belőle, miközben szakállából sugárzó mosolyát ránk vetette. Amikor ránéztem, mindig egy mesebeli óriás alakja jutott eszembe. Egy olyan legendás szereplő, aki azért jött közénk, hogy hosszú karjaival átöleljen, óvjon minket, vigyázzon ránk, miközben tanított is nekünk emberséget, szeretetet, egymás iránti tiszteletet, példát mutatott elkötelezettségből, kitartásból és szorgalomból. Szerénysége nem engedte, hogy jobban tiszteljék, mint amint ő becsülte meg a másikat.
Szolgálója volt a nemzetének és szűkebb pátriájának, Újpestnek. Elkötelezett kutatója a magyar neveléstörténetnek, hiteles krónikása Újpest hely- és sporttörténetének. Tanító volt, aki továbbra is palléroz minket! Hitvallása Pál apostol első levele a korinthusiakhoz, A szeretet himnusza volt, amit a Rítus és logika című pedagógiatörténeti munkájának bevezetőjéül is választott. Ennek utolsó három sorával búcsúzunk Fericsán Kálmántól:
„Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.”
Nyugodj békében Kálmán! Családod gyászában osztozunk! Emlékedet megőrizzük!
Nagy István alpolgármester