Azt se tudom, mit csinál a gyerek, amikor a telefonját nyomkodja! Nem akartam még neki telefont venni, de már mindenkinek volt az osztályban, úgyhogy muszáj volt! Fogalmam sincs mi az a snapchat, de egész nap azon lóg! Van olyan program, amivel korlátozni tudom, hogy mennyit netezzen?- ez csak néhány, azokból a mondatokból, amiket a szülőktől hallunk, és amikre így válaszolunk: Nektek jó lenne egy internetes házirend!
Olvasni sem úgy tanultunk, hogy elénk raktak egy könyvet. A digitális eszközöket sem elég csak odaadni, tanítani is kell a helyes használatukat. A digitális és fizikai világ hamarosan eggyé válik, ezek a változások nemcsak izgalmas lehetőséget rejtenek, de sok bizonytalanságot is. A gyerekeink ennek a változásnak a részei, a mi felelősségünk pedig az, hogy online is biztonságban legyenek. A hétköznapokban egy kisgyerekes szülő nem engedi 50 méternél tovább egyedül a gyereket, a szülők ott ülnek a homokozó sarkában, viszik-, hozzák a gyerekeket az iskolába és felelőtlennek titulálnák azt, aki egy 5 évest elengedne egyedül egy Pláza közepén, miközben ugyanez ez az 5 éves komoly veszélyeknek van kitéve, ha egyedül használ bármilyen digitális eszközt. A digitális világ sokkal gyorsabban fejlődik, mint ahogy az a megfelelő szabályozás követni tudná, így magunknak kell megtalálni a biztonságos kereteket, ebben segít online gyerekvédelmi irányelveivel a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Internetes Házirendje.
A gyerekek egyre fiatalabb korban és egyre hosszabb ideig használják a digitális technológiákat és a médiát. Naponta átlagosan hét órát töltenek valamilyen képernyő előtt – a televíziótól a számítógépeken át a mobiltelefonokig és egyéb digitális eszközökig. Ez az idő több, mint amennyit a szüleikkel vagy az iskolában töltenek. Ez pedig hatással van az egészségükre és a jóllétükre: hogy milyen digitális tartalmakat fogyasztanak, kivel találkoznak online, és mennyi időt töltenek a képernyő előtt, mind jelentősen befolyásolják a gyerekek fejlődését.
A gyerekeknek nem csak fizikailag eshet komoly baja
Az online világ a tanulás és a szórakozás határtalan terepe. Ebben a világban azonban a gyerekek kockázatoknak is ki vannak téve: internetes zaklatás, technológiától való függőség, obszcén és erőszakos tartalmak, radikalizálódás, átverések, adatlopás. A probléma a digitális világ gyors és folyamatosan fejlődő természetéből adódik, amellyel a megfelelő szabályozás és a gyermekvédelmi irányelvek csak lassan tudnak lépést tartani. A felnőttek azonban nem csak a szabályozással vannak elmaradva, hanem elválasztja őket a gyerekektől egy hatalmas digitális szakadék is. Mivel a gyerekek technológiahasználata nagyban különbözik a felnőttekétől, ez jócskán megnehezíti a szülők és a pedagógusok dolgát, amikor szeretnék teljes mértékben megérteni azokat a kockázatokat és fenyegetéseket, amelyekkel a gyerekek szembesülhetnek az online felületeken. Ezért érezhetik úgy a felnőttek, hogy nem tudnak tanácsot adni a gyerekeknek azzal kapcsolatban, miként lehet biztonságosan és felelősségteljesen használni ezeket az eszközöket. A generációs szakadék emellett azt is eredményezi, hogy különböző viselkedéseket tartanak elfogadottnak.
Hogyan tudjuk tehát szülőként, pedagógusként, vezetőként felkészíteni a gyerekeinket a digitális korra? Úgy, ha biztonságos környezetet teremtünk számukra, és a segítségünkkel fokozatosan nem csak a digitális eszközök, hanem a digitális intelligencia birtokába is juthatnak. A digitális intelligencia olyan szociális, érzelmi és kognitív képességeket foglal magában, amelyek képessé teszik a felhasználókat arra, hogy megbirkózzanak az online világ kihívásaival, és megfeleljenek a követelményeinek.
Az Internetes Házirend a nemzetközi iránymutatások és gyermekjogi irányelvek alapján lett összeállítva és minden felelősen gondolkodó szülőnek ajánlják. Egy házirend akkor működik jól, ha mindkét fél, gyerek-szülő egyaránt magára nézve kötelezőnek érzik és betartja az abban foglaltakat.
Internetes házirend
– Ha valaki zaklatja a neten, nyugtasd meg és ne hibáztasd.
– Soha ne legyen az internet a büntetés vagy a jutalmazás eszköze.
– Vannak jó titkok és rossz titkok. A rossz titkokat ne tartsa magában.
– Beszélgessetek a netről.
– Csak olyan személynek van telefonja a családban, aki ismeri a biztonsági beállításokat, tudja, milyen szabályok vonatkoznak a posztolásokra, rendszeresen ellenőrzi a saját digitális lábnyomát.
– 9 éves kor alatt nincs önálló (szülői jelenlét nélküli) internethasználat.
– A digitális eszközök (telefon, táblagép) nem „bébiszitterek”. Nem azért vannak, hogy unalom esetén, vagy ha a szülőnek halaszthatatlan dolga van, lefoglalják a gyereket.
Mi, akik ebben a családban élünk, ígérjük, hogy
1. Az étkezést és a netezést vagy mobilozást mindig elválasztjuk.
2. Jelszót cserélünk minden 3. hónapban.
3. Odafigyelünk arra, hogy egyensúlyban legyen az az idő, amit netezéssel, és amit azon kívül töltünk (a szabadban, a családdal, olvasással, stb.).
4. Lefekvés előtt nem mobilozunk és nem netezünk.
5. Nem posztolunk olyat, amiről azt gondoljuk „Ezt jobb, ha nem látja mindenki.”
6. Nem használunk olyankor telefont, ha az veszélyes. Például vezetés közben, amikor úttesten megyünk át, stb.
7. Tiszteletben tartjuk más emberek magánéletét. Mindig hozzájárulást kérünk azoktól, akik azon a fotón, videón vannak, amit meg akarunk osztani.
8. A mobiltelefon és az internetes aktivitások a magánélet része. Nem kutakodunk egymás eszközeiben és internetes előzményeiben.
9. Érdeklődünk egymás online elfoglaltságai iránt.
10. Ha valakivel valami olyan történik, ami miatt rosszul, vagy kényelmetlenül, esetleg megbántva, megalázva érzi magát, azonnal szól annak a felnőttnek, akiben megbízik. Elkerüljük, hogy rossz titkaink legyenek.
11. Nem adjuk ki a személyes adatainkat senkinek, aki a neten kéri.