Életem során számtalanszor volt alkalmam várakozni, és eközben mindig kicsit más módon éltem meg az idő múlását. Sürgettem vagy inkább lassítottam volna, tétlenül vagy kapkodva töltöttem a perceket, órákat, egyedül vagy társakkal…
.jpg)
Kétezer éve nagy várakozásban volt az emberiség, és akkor valóra vált az Ígéret. A várakozásból egyszeriben beteljesedés lett. Jézus Krisztus megszületett, felnőtt, tanított, utat mutatott az Atyához, majd miután életét adta érettünk, feltámadt a halálból, és felment az Atyaisten jobbjára. Onnan jön el újra.
Adventi várakozásunk 2018-ban tehát egyrészt az ünnep felé vezető út, amelyen a lépcsőfokok a napok, amelyekkel jól gazdálkodhatunk. Várakozásunk másik célja, hogy készüljünk a visszaérkező Jézus Krisztust, a világ Urát fogadni. Bár az ünnep forgataga, zaja betölti a szívünket, gondolatinkat, ne feledjük, ez az ígéret is beteljesedik.
Amint az ünnep előtt kitakarítjuk a lakást, elkészítjük a legfinomabb ételeket, úgy tegyünk rendet a szívünkben is, és legyünk készen, hogy befogadhassuk az Ünnepeltet. Jézus Krisztus mondja: „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”
Legyen áldott ünnepünk!
Mészáros Kornél
baptista lelkész