Ilyenkor érezzük azt, hogy jó Újpestinek lenni!
Dékány István, a Csonka vágányon című dokumentumfilm rendezője levéltárakban, könyvtárakban kutatott, korabeli iratok, újságcikkek, naplóbejegyzések, valamint az érintettek és családtagjaik személyes beszámolói alapján írta meg a vagonlakók kálváriáját a napokban, a Kossuth Kiadó csoport gondozásában megjelent „Trianon árvái” című könyvében.
A jóérzésű anyaországi emberek megpróbáltak segíteni, enyhíteni a vagonlakók sorsán, hiszen állatokkal összezárva, fázva, éhezve töltöttek el hónapokat, éveket embertelen körülmények között a vasúti kocsikban.
Ennek szép példájára bukkantunk Dékány István könyvében egy, a Nemzeti Újságban (valamikor 1918-1920 között) publikált levélben:
„Kedves szerkesztő bácsi! Tessék meg írni a vagonlakóknak, hogy egy tanító bácsi és egy tanító néni és egy kis leány gyöjjön mihozzánk a nagypapa szobájába lakni.
Tiszteli Kálmán Ilonka
Báthory utca 21., Újpest”
Ilyenkor érzi az ember, hogy jó Újpestinek lenni. Büszkék vagyunk rád Kálmán Ilonka!
PJ