Egy Bogár élete – Űrdongó filmkritika

A 2017-ben debütált, Az utolsó lovag alcímet viselő ötödik Transformers etap kritikailag olyan bukást, és anyagilag is olyan visszaesést produkált, hogy a Paramount jobbnak látta változtatni a dolgokon, először is Michael Bay-t eltüntették a rendezői székből, másrészt elkezdték újragondolni az alapreceptet. Ekkora dobta be az eddigi filmekben is executive producerként tevékenykedő Steven Spielberg az ötletét, amiből megszületett a széria első spin-offja, az Űrdongó.

A történetben Optimus fővezér a Földre küldi Űrdongót, hogy egy új bázist találjon a rejtőzködni kényszerülő autobotok számára. Dongó a 80-as évekbeli Amerikába zuhan le, és egy kisvárosi roncstelepen rejtőzik el Volkswagen Bogárnak álcázva magát. Itt talál rá a fiatal lány, Charlie, akivel hamar megtalálják a közös hangot.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy kiemeljem a főszereplőt alakító Hailee Steinfeldet, aki több színt hozott ebbe a filmbe, mint Shia Labeouf bármikor. Nem egy szívbemarkoló pillanatot láthatunk a félénk Dongó és a lány között, aki nem úgy tekint a kis „bogárhátúra”, mint egy kocsira, egy tárgyra, sokkal inkább egy barátra. Ez a fajta érzelmesség nagyon jól áll a filmnek, elmondhatjuk, hogy ez az első Transformers, aminek szíve és lelke van. Mindemellett pedig remek hangulata is, a 80-as évek zenéi remekül adnak hozzá a filmhez, az pedig, hogy mindenki az Alfot nézi esténként, személyes nosztalgiaélményt nyújtott számomra, hiszen jómagam is rajongtam ezért a sorozatért.

Kijelenthetjük tehát, hogy az Űrdongó az eddigi legjobb Transformers-film? Mondjuk úgy, hogy elindult egy olyan úton, ami kifejezetten jót tesz a franchaise-nak. Már csak az emberekkel kellene valamit kezdeni, mert az említett főhősünkön kívül mindenki más csak felesleges tölteléke a cselekménynek. Emellett semmilyen csavar, semmilyen csattanó nincsen benne, ugyanoda fut ki, ahová az elődjei, elkalapálni a csúnya robotokat, hogy a világunk megmeneküljön.

Összességében az Űrdongó bizonyos szempontból megmaradt annak a sablonos akciófilmnek, amilyen a többi Transformers is volt, de érezhető benne a vérfrissítés, aminek köszönhetően egy olyan újragondolt E.T-t kaptunk, aminek legnagyobb előnye elődjeivel szemben, hogy van lelke.