A napokban a Berda József utcában található Lepke cukrászdába látogattam el. Már a belépéskor kedves fogadtatásban volt részem és ezt a pozitív első benyomást a vidám, hangulatosan berendezett enteriőr csak megerősítette. A vásárlók közben folyamatosan érkeztek, a jókedvű hangzavar pedig szépen lassan már olaszos magasságokba hágott. Az október óta új helyen működő cukrászda tulajdonosával, Juhász Zoltánnal beszélgettem.
JZ: Eredetileg már több mint 50 éve foglalkozunk cukrászattal; nagypapám még 1965-ben, a nagyon (!) régi piacon üzemeltetett hentesboltot és cukrászdát. Édesapám folytatta ezt a hagyományt és általa még volt szerencsém Kozma Sanyi bácsitól eltanulni a mesterséget. Tulajdonképpen ők ketten határozták meg és jelölték ki az én utamat is.
HKF: Miért pont Lepke lett a cukrászda neve?
JZ: Édesapám, Juhász György volt az Újpesti Lepkemúzeum alapítója és egyben Közép-Európa legnagyobb magánkézben lévő lepkegyűjteményének tulajdonosa. A múzeum ma is működik, az újpesti önkormányzat támogatásával. Apukám amellett, hogy cukrászmester volt, kalandos életű utazó és lepkész is egyaránt. Egész életén át gyűjtötte a legkülönlegesebb példányokat, aminek érdekében a világ számos pontján megfordult: Európán kívül Közép- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában egyaránt. Azzal, hogy a Lepke elnevezést adtuk a cukrászdának, az ő emléke előtt is tisztelgünk. Ez a fajta hagyományőrzés a hely dekorációjában is megjelenik az itt-ott elhelyezett pillangók által. Ugyanakkor fontosnak tartom a kapcsolat fenntartását a cukrászda és a múzeum között, hisz apukám azért tudott „lepkézni”, mert sok cukrászdát működtetett sikeresen.
JZ: Nálunk a hagyományőrzés és a tradíciókövetés van a fókuszban. Talán úgy fogalmazhatom meg, hogy ez egy konzervatívabb jellegű cukrászda, ahol hagyományos sütemények találhatóak. A választék igen széles, a napi friss sósak mellett édes sütemények, rétesek, torták is találhatóak. Továbbá vállalunk előrendelést, esküvői- és fényképes tortarendelést is felveszünk. Diákkedvezménnyel és napi akciókkal is várjuk a vásárlókat.
HKF: A nyári szezonban várható, hogy fagyi is bekerül a kínálatba?
JZ: Igen, méghozzá nem is akármilyen. A méltán híres, ám sajnos mára már megszűnt Vécsey cukrászda receptjeivel fogunk főzni; édesapám közel 25 évig dolgozott ott és én is körülbelül 12 évet töltöttem el mellette. Úgy gondolom azzal, hogy életre hívjuk a korszak meghatározó cukrászdájának ízeit, hozzájárulunk egy újpesti tradíció folytatásához.
HKF: Úgy tűnik nagyon közel áll a szívedhez Újpest.
JZ: Így van, nagyon szeretem a várost. Itt nőttem fel, gyakorlatilag a piaci cukiban születtem… édesanyám még a kilencedik hónapban is dolgozott, onnan ment be a Szülőotthonba, majd három nap elteltével, ahogy kiengedték, első útja a cukrászdába vezetett. Továbbá az újpesti vízilabda csapatával lettem magyar bajnok Benedek Tibi barátommal, akivel közösen üzemeltetünk egy fagylaltozót a Palatinus strandon is.
JZ: Abszolút, de szerencsére a régi vásárlókat is sikerült megtartani. Ezúton szeretném megköszönni azoknak a régi piaci vevőinknek, akik a bevásárlás után még meglátogatnak minket; hatalmas örömöt jelent ez nekünk. Ugyanakkor fontos az új vásárlók bizalmának elnyerése is, amit a kedves kiszolgálással, a minőséggel és a hagyományőrzéssel igyekszünk megvalósítani.
HKF: Az új helyen történő nyitással kapcsolatban kik voltak a segítségedre?
JZ: Mivel sok cukrászda van Újpesten, ezért többször is át kellett gondolni az újranyitás kockázatait. Ha nem lett volna egy ilyen csapatom – Sallóiné Ramóna és Kovács Pál személyében –, akik 20 éve mellettem vannak, nem sikerült volna a megnyitás. Legutolsó sorban pedig ki kell emelnem a Horváth cukrászdából Horváth Ferencnét és Gombás Henriettát, akik segítsége nélkül nem biztos, hogy így és ebben a formában ki tudtunk volna nyitni. Van ebben az egészben valami szép… hiszen bár konkurenciáról van szó, mégis az ellenségeskedés helyett az egymás segítése került előtérbe, ami egy újabb példaértékű történet Újpesten.