Köszöntő a Szociális Munka Napjára

  •  
  •  
  •  

November 12-én, a Szociális Munka Világnapján tisztelettel köszöntjük a szociális területen dolgozókat. Kevesen ismerik ezt a dátumot, mint ahogy a szociális munka valódi tartalmát sem. Ez az a nap, amikor a figyelem azokra a szakemberekre irányul, akik az év minden napján segítik, gondozzák a segítségre szoruló honfitársainkat. Olyan választott hivatás ez, amely az embert fizikai és lelki szempontból az átlagosnál is nagyobb mértékben veszi igénybe. A szociális munkás egész személyisége a munkaeszköze. Vigyázni kell rá!

Leginkább azok tudnak adni, akiknek van mit adniuk. Akik nehéz helyzetben vannak, áldozatot hoznak, ők sokkal nehezebben tudnak szolgálni és segíteni. Ezért nekünk, az újpesti önkormányzatnak is gondoskodni kell a szociális dolgozók nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsüléséről, hiszen áldozatos munkájuk nélkülözhetetlen a társadalom számára. Hisszük, hogy a megbecsült és elismert szociális dolgozók tudnak csak adni és tudják önfeladás nélkül szolgálni a rászorulókat.

Tudjuk, hogy nagyon komoly elmaradásai vannak az államnak és a kerületünknek is a segítő szakemberek megbecsülése terén. Komoly elmaradásaink vannak a megfelelő munkafeltételek biztosítása kapcsán is. Az újpesti önkormányzat kiemelt feladatának tekinti ezeknek a problémáknak az orvoslását. Már a közeljövőben lépnünk kell.

Tudjuk, hogy polgáraink nyugalma, biztonsága, az, hogy rászoruló hozzátartozóikat szükség esetén biztos kezekben tudhatják, nagymértékben nyugszik a szociális ellátórendszert működtető szociális munkások vállán. Közös feladatunk, hogy ezt a biztonságot mindenkor, a jövőben is biztosítsuk. A rendelkezésünkre álló eszközökkel arra törekszünk, hogy kifejezzük áldozatos munkájuk elismerését, akár erkölcsi, akár az anyagi források biztosításával. Közös munkánkat a közös cél vezérli: a kerületünkben élő, gondoskodásra szoruló polgártársaink számára a szükséges segítség nyújtása.

Hogy mit jelent a segítő kéz, egy-egy gesztus a rászoruló embereknek, azt leginkább Márai Sándor, az idős, reményvesztett író kései sorai jól érzékeltetik: „Megfogta kezem és szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik.

A mai ünnepnapon azt kívánjuk, hogy mind a munkájukban, mind szeretteik körében találják meg azt a személyes kapcsolatokban rejlő erőt és örömöt, amely az ünnepeken túli időszakokban is biztos támaszuk lehet.

Köszönet és elismerés a szociális területen dolgozó munkatársaknak, akik munkájukat szeretettel, empátiával és magas színvonalon végzik!

Déri Tibor
polgármester

Kanász-Nagy Máté alpolgármester

, ,