A WHO szerint most nem ünnepelni kell, hanem felkészülni a második hullámra

, , , ,
  •  
  •  
  •  

„Európa országainak gondolniuk kell a koronavírus-fertőzések második hullámára, mert a világjárványnak még nincs vége” – nyilatkozta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai igazgatója, miközben kontinens-szerte sorra lazítják fel a korlátozásokat.

Hans Kluge a The Telegraphnak úgy fogalmazott:

„ez a felkészülés ideje, nem az ünneplésé”.

Miközben az esetek száma Nagy-Britanniában, Franciaországban és Olaszországban csökkenni kezdett, Kluge arra figyelmeztetett, hogy a járvány terjedésének központjai keletre kerültek: Oroszországban, Ukrajnában, Fehéroroszországban és Kazahsztánban folyamatosan nő a fertőzöttek száma.

Azokban az országokban, amelyek most némi lépéselőnyre tettek szert, a megnyert időt az egészségügyi rendszer fejlesztésére, a kórházi kapacitások növelésére kell fordítani Kluge szerint, aki Szingapúrt, Japánt és a skandináv országokat említette pozitív példaként.

A WHO regionális vezetője azért is aggódik, hogy a koronavírus második hulláma egybeeshet más szezonális járványok, például az influenza vagy a kanyaró terjedésével. Ennek kapcsán felhívta a figyelmet: „Két éve 500 ezer olyan gyerek volt, aki nem volt beoltva kanyaró ellen.”

A szakember szerint:

„A történelem arra tanít minket, hogy azok az országok, amelyek nem szenvedték meg nagyon az első hullámot, azok megszenvedhetik a másodikat. Mi lesz Afrikában és Kelet-Európában?

Hozzátette:

„Sajnos elkaphatja őket a második hullám, úgyhogy nagyon óvatosnak kell lennünk.”

Szerinte, amíg nincs védőoltás vagy hatékony kezelés, addig a korlátozásoknak, lezárásoknak is csak átfogó tesztelés és kontaktkutatás mellett van értelme, a lazítás vagy feloldás pedig csak fokozatos és óvatos lehet.

„Az emberek azt hiszik, hogy a kijárási korlátozásoknak vége. Pedig semmi sem változott. A járvány ellenőrzésének minden eszközét készenlétben kell tartani. Ez a legfontosabb üzenet”

– mondta a WHO-s vezető, aki azt reméli, a világjárvány megmutatta, hogy az egészséget politikai prioritásként kell kezelni, mert „ha nincs egészség, nincs gazdaság”.